Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371
állítása, 81 a közigazgatási bizottság, az igazoló választmány és a kórházi bizottság felállítása. 82 E testületek megalakulásával Tolna megye jelentős lépést tett előre „új" közigazgatási struktúrájának kialakításában. S ami még hátramaradt, az nem volt más, mint a tisztújítás, az új törvényhatósági tisztviselők megválasztása. 4. A tisztújítás. Egy hónap sem telt el a Tolna vármegyei törvényhatósági bizottság megalakulása óta, amikor e testület tagjai ismét összegyűltek Szekszárdon. Az 1929. december 16-ára kitűzött tisztújító közgyűlés már elnevezésében is jelezte összejövetelük fontosságát. A helyi közigazgatás tisztségviselőinek újraválasztási, vagy éppen ellenkezőleg meg nem választási joga és lehetősége a helyi önkormányzatok kezében jelentős fegyver lehetett a szakmai szempontok érvényesítésére is. A tisztújítás tehát jó lehetőséget adott volna arra, hogy a vármegye lecserélje egyes, — a munkát nem megfelelően végző, hanyag vagy éppen alkalmatlan — tisztségviselőjét. Gyökeres változásokra természetesen a helyi választások eredményének ismeretében senki sem számított. A hatalom urai pedig mindenfajta változástól rettegtek. E félelmet dokumentálta Pesthy Pál már idézett nyilatkozata is, 83 ám a helyi sajtó a változtatások elleni, önmegtartóztató célzatú agitációja is feltűnő volt. „Most, amikor a megyei tisztújítás előtt állunk — írta a „Tolnavármegye" — örömmel szögezhetjük le, hogy a tisztújítás nem igényel személyi változtatásokat." 8 ' 1 A legbefolyásosabb megyei sajtóorgánum által kiszivárogtatott állásfoglalás már jóelőre sejtetni engedte, hogy a vármegyeházán nem lesz semmilyen változás. Ennek isimeretében joggal kérdőjelezheti meg az utókor a tisztújító közgyűlésen elmondott főispáni beszéd komolyságát. Jankó Ágoston felszólalása elején utalt arra, hogy az önkormányzatnak legértékesebb joga, de egyszersmind legfelelősségteljesebb feladata, hogy maga választhatja meg azokat a tisztviselőket, akikre a közigazgatás teendőit és az önkormányzati testületek határozatainak végrehajtását bízni kívánja. A főispán a választási elv hangsúlyozásakor azonban elfeledkezett szólni arról, hogy az alispán kivételével — akit tíz évre bízhat meg a törvényhatósági bizottság — a tisztújító közgyűlés ezúttal először, valamennyi tisztségviselőjét élete végéig választhatja meg. Az életfogytiglanra történő választás — a hivatalos nézet szerint — „biztosítja a közigazgatás zavartalanságát, de függetleníti a közhatalom képviselőit attól a kellemetlen tehertől, hogy a törvény parancsán és szellemén kívül — a népszerűség kegyeit is keressék." 85 Ügy hisszük hogy a tisztségviselők megbízatásának időben meghatározatlan volta még inkább fel kellett volna, hogy vesse az egyes közigazgatási vezetők tisztségükre való alkalmasságának vizsgálatát. Beszédében jelezte ezt halványan Jankó Ágoston is: „Amidőn tehát önök, igen tisztelt Uraim, a vármegye közigazgatási tisztségviselőit megválasztják, jól ügyeljenek arra, hogy az új vármegye igazgatásának teendőit olyan egyénekre bízzák, — akiknek közreműködésével elérhetjük azt a célt —, amelyet a közigazgatás rendezéséről szóló 384