Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

törvény maga elé tűzött, — amelyet a viszonyok hangosan követelnek — és amelyet mindannyian elérni akarunk, a közigazgatás megjavítását."

86 E figyelemfelhívás azonban nem volt több puszta komédiánál, hiszen a főispán, s a bizottság tagjai egyaránt jól tudták, hogy a tisztviselői állásokra — egy kivétellel — csupán a régi tisztségviselők nyújtottak be pályázatot, s így versenytárs nélkül indultak „harcba" megbízatásuk megújításáért. Ám, megállapíthatjuk, hogy a tisztújító közgyűlés a főispán szereplésén kívül is bővelkedett a színpadias jelenetekben, s a számunkra gyakran komikumba átcsapó pátoszban. A legnagyobb „alakítás", a főszerep az alispánra várt, aki a hatalom jelének, a vármegye pecsétjének átadása után mondta el „búcsúbeszédét". „A közigazgatás rendezéséről szóló törvény rendelkezése folytán a mai napon megszűnt mandátumunk és befejeztük kiküldetésünket,... letesszük a fegyvert, amelyet annyi nemes ambíciótól hevítve és jó szándéktól vezérelve, magyar szívünk lángoló lelkesedésével, igénytelen szavunk meggyőző erejével igyekeztünk vármegyénk javára és a nép boldogítására fordítani... Itt állunk az önök ítélőszéke előtt, és várjuk az ítéletet, amelyből meg fogjuk tudni, hogy jól sáfárkodtunk-e a ránk bízott értékekkel?"

87 E megható szónoklat után ismét Jankó főispán következett, aki elismeréssel és [köszönettel adózott a távozó tisztikarnak, az „önzetlen, buzgó és sikeres" munkáért, majd kijelentette „azok között a törvényes keretek között, — amelyeknek korlátain belül a vármegye közigazgatási tevékenysége eddig mozoghatott, — jobb és hatásosabb munkát senki sem tudott volna végezni".

38 A főispáni búcsúbeszédet követően kezdetét vette a tisztújítási eljárás, amely meglehetősen gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le. Elsőként az alispáni széket töltötték be. A közgyűlés egyhangúan választotta meg az alispáni állásra egyedül pályázó Szévald Oszkárt,

89 az addigi alispánt. A vármegye többi régi tisztségviselőjét a közgyűlés szintén ellenszavazat nélkül választotta meg. így lett a vármegye főjegyzője ismét dr. Hagymássy Zoltán,

90 a vármegyei árvaszék elnöke dr. Haypál Sándor,

91 tiszti főügyész dr. Örffy Gyula.

92 Nem történt változás a másodfőjegyzők, az árvaszéki ülnökök, a vármegyei aljegyzők és a főszolgabírák és szolgabírák személyében sem. A tisztikar újraválasztásával lezárult tehát a Tolna vármegyei közigazgatás rendezésének második szakasza is. A tisztújító közgyűlés résztvevői számára nem maradt más, mint hogy meghallgassák az alispán örömittas köszönő beszédét. „Hálámnál nagyobb és mélységesebb a köszönet, mely ebben az ünnepélyes pillanatban száll el lelkem fohászaként, mert úgy érzem, hogy az a delejes erő, mely születésem első percétől fogva, életem, munkásságom egész ideje alatt vármegyémhez fűz, minden hatalomnál erőteljesebben dobogtatja meg szívemet, hogy mint az egyetértő, összetartó és együttműködő erőtényező engemet a vármegye javára.és népének boldogítására a legteljesebb önzetlenséggel és önfeláldozó készséggel továbbra is szolgálatokra buzdítson és ösztönözzön."

93 E kevéssé érthető bevezető után Szévald Oszkár hitet tett a korszerű közigazgatás mellett is. „A korszerű közigazgatás lényegében nem más, mint az állami közigazgatás közvetítése és az önkormányzati feladatok ellátása mellett minden jogosult gazdasági és társadalmi és kulturális törekvésnek a jó, az olcsó, 25 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 385