Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

lakosságának akaratát is meg lehet hamisítani. A hamisítás első láncszemét az örökös tagsági státusz felállítása jelentette. A közigazgatás rendezését célzó törvény az örökös bizottsági tagság intézményének bevezetésével jó előre gondoskodott arról, hogy a törvényhatóságok maguk jelölhessék ki azokat a bizottsági tagokat, akik a közélet terén érdemeket szerezve, „a választás kockázatának vállalása nélkül elnyerhetik" a testületi tagságot. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága ezen az utolsónak szánt ülésen tárgyalta az örökös tagok felének megválasztását. A főispán elnöklete alatt működő kijelölő bizottság

26 javaslatára közfelkiáltással választották meg Pesthy Pált, gróf Széchenyi Domokost, Simontsits Elemért, gróf Apponyi Károlyt, Virág Ferencet, Csapó Vilmost, Dőry Frigyest, dr. Perczel Bélát és Sztankovszky Tibort Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagjaivá.

27 A megválasztott örökös tagok nevében a megye szülötte, Pesthy Pál nyugalmazott igazságügy-miniszter, az Egységespárt elnöke mondott köszönetet a bizalomért. A szokványos udvarias kijelentések után kifejtette: „a közigazgatás rendezéséről szóló törvénynek midőn az örökös bizottsági tagok intézményét megszervezte, az volt az intentiója, hogy az 1886. évi 21. te. által létesített törvényhatósági bizottságot, annak múltját és hagyományait átvigye az újonnan átalakított törvényhatósági bizottságba, s a vármegyei élet folytonosságát és ÁLLANDÓSÁGÁT az új törvényhatósági bizottságban élővé tegye".

w Az állandóság és folytonosság lovagjainak megválasztása után a rendkívüli közgyűlés a választási előkészületek jegyében a közigazgatási szakosztály meghallgatása után, s az állandó választmány előterjesztésére megalkotta szabályrendeletét, mely a vármegyében kijelölte a választókerületeket és döntött az azokban választandó bizottsági tagok számáról.

29 Az ülés végén a bizottsági tagok az utolsónak hitt kézfogással búcsúztak el egymástól. A vármegye közigazgatási apparátusa azonban ezután sem pihent meg. Az adminisztráció ügybuzgóságát dokumentálva a helyi sajtó' beszámolt arról, hogy „a törvényhatósági választások előkészítése úgy a megyei, mint a városi tisztviselőket erősen igénybe fogják venni... valószínűleg nem mennek szabadságra".

30 Az igazgatás első és legfontosabb feladata a legtöbb adófizetők névjegyzékének összeállítása volt. A belügyminiszter 1929. évi 3000. eln. számú rendelete e tárgyban úgy intézkedett, hogy a névjegyzéket az igazoló választmánynak kell összeállítania. A választmány a vármegyében háromszor annyi személyt vehet figyelembe, mint ahány legtöbb adófizető tagja lesz a törvényhatóságnak. A névjegyzéket a hivatalos adókimutatások alapján készítették el oly módon, hogy a törvényhatóság területén kivetett föld- és házadót, az ezek alapján megállapított községi pótadót, valamint a vármegye területén fekvő községek javára eső általános kereseti adót vették figyelembe. A rendelet a névjegyzék elkészítésének és a hivatalos lapba történő közzétételének végső határidejét július 20-ában jelölte meg. Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának igazoló választmánya a határidő letelte előtt egy nappal, július 19-én tette közzé a megye „legtöbb adófizetőinek az 1929. évi 30. te. alapján szerkesztett névjegyzékét."

31 A 432 névből álló lista összetételének vizsgálatakor érdekes megfigyeléseket tehetünk. Az első pillantásra is megállapítható, hogy a névjegyzék szám377