Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

ban legtekintélyesebb csoportját a vagyonos értelmiségiek alkották. A gyógyszerészek, orvosok, tanítók, ügyvédek, plébánosok, mérnökök stb. közül nem kevesebb, mint 96 kapott helyet a jegyzékben. Ettől <a számtól alig maradtak el a kereskedők, akiket 84-en képviseltek a listán. Természetesen egy pillanatig sem volt (kétséges, hogy a megye 69 földbirtokosa — meglehetősen előkelő helyen — szerepelni fog a listán. A legtöbb adót fizető iparosokat

32 29-en, az államapparátusban lévőket

33 pedig 24-en képviselték a névjegyzéken. A tőkés elemek közül 31-et, míg a földmívesek, kisbirtokosok és gazdálkodók közül összesen 35-öt találhatunk a legtöbb adót fizetők listáján.

34 A névjegyzékben szereplők foglalkozási megoszlása jelezte, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló törvény átlátszó, alig álcázott virilista rendelkezései elérték a céljukat. A legtöbb adót fizetők között ellenzéki szellemű embert még keresve is alig találhatunk. A kisbirtokosok és gazdálkodók éppúgy, a reakciót szolgálták, mint maguk a földbirtokosok. Azt mondhatnók, hogy a földműves és gazdálkodó megjelölés valójában megtévesztő is volt. Ez a réteg ugyanis meglehetősen jelentős jövedelemmel rendelkezett. A listán szereplő egy-egy „földműves" általában 700 pengő évi adót fizetett, ami azt jelentette, hogy a jövedelme évente 10 ezer pengőnél is több lehetett. Nem kell sokat bizonygatnunk, hogy ezek az emberek az elnevezés ellenére is inkább a tehetős zsírosparasztság rétegét képviselték. A helyi uralkodó köröknek ettől a rétegtől ugyancsak kevés tartanivalója volt. A névjegyzék közzététele után nyolc nappal a vármegye igazoló választmánya a lista ellen benyújtott csekély számú felszólalásnak helyt adva

35 Tolna vármegye legtöbb adót fizetőinek névjegyzékét véglegesnek nyilvánította. Az adófizető polgárok jegyzékének összeállítását követően elkészült az összes választók névjegyzéke is. E lista ellen senki nem élt felszólalással a megyében. A választási előkészületek utolsó fázisaként kijelölték az egyes választási kerületek elnökeit. A jelek szerint Tolna vármegyében a nyár végére minden szükséges intézkedést megtettek a helyi válaszítások megrendezésére. Az alispán a törvényhatósági bizottság immár valóban utolsó ülésére készített időszaki jelentésében, le is szögezte. „Elérkeztünk ahhoz az időponthoz, hogy az új szervezettel berendezkedő törvényhatósági bizottság Tolnavármegyében megalakíttassék.'

m A választások időpontjának kitűzése azonban belügyminiszteri döntést igényelt. A döntést pedig késleltette az a tény, hogy jónéhány vármegyében a választási előkészületeket sokkalta körülményesebben, vontatottabban végezték el, mint Tolnában. A miniszter így nem tehetett mást, minthogy a legtöbb adót fizetők választási dátumául október 18-át jelölte meg, az összes választókkal pedig két héttel később, november első napjaira szólította az urnákhoz. 2. Választások és visszaélések A kényszerű várakozás alatt a megye vezetői gyakran nyilatkoztak — hol aggodalmaskodóan, hol meg derűlátón — a választások várható eredményeiről. A törvényhatósági bizottság „megalakításának nagy problémája foglalkoztatja a a vármegyénk sorsa, jövője iránt érdeklődő és aggódó közvéleményt, mert az új 378