Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

A törvényhatósági bizottság összetételiét meghatározó szabályok tehát nem kockáztattak sokat. Olyannyira, hogy a törvényalkotók túlzott óvatoskodása a javaslat parlamenti tárgyalásakor az ellenzék szónokának is szemet szúrt, mondván: „nem értem, miért van szüksége a kormánynak egy ilyen nyakatekert, egy ilyen raffinált módon megalkotott vagy összeállított törvényhatósági testületre".

16 A törvényhatósági bizottság nyakatekert és raffinált összeállítását fokozta az a tény, hogy e testület további egyötöde a szakszerűség képviselete, a vallásfelekezetek képviselete vagy az érdekképviseletek címén került be a törvényhatóság egyetemét megtestesítő gyülekezetbe. Mondani sem kell, hogy a törvényhatósági bizottság antidemokratikus jellegét csak fokozták az örökös tagság és a hivatali állás folytán helyet kapók csoportjai. A fentiekben röviden vázoltuk azokat a szabályokat, melyek az új törvényhatósági bizottság összetételének elveit rendezték. Ez volt a „haladás", amelyet a Bethlen-Jkormány a megyei közigazgatás újjáélesztése terén elérni szándékozott. A törvény egyik kritikusa joggal állapította meg a parlamentben: „az 1886-os törvény rendelkezései sokkal őszintébbek, sokkal becsületesebbek voltak."

17 3. A kisgyűlés, mint az operatív igazgatás szerve. A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat parlamenti előadója, Csák Károly előadói beszédében kiemelte: „a törvény legfontosabb rendelkezése... a törvényhatósági bizottságok, az önkormányzati testületek összetétele".

18 Az előbbiekben azt láttuk, hogy a törvény megfogalmazói minden eszközt felhasználtak arra, hogy a vármegye életére oly nagy hatást gyakorló választott testület számunkra legkedvezőbb osztályösszetételt tükrözzön. Ám úgy tűnik, hogy a hatalom birtokosai a többszörös biztonsági szelep alkalmazása ellenére sem bíztak meg az önkormányzati testületekben. A tökéletes biztonság elérését célozván csökkentették a törvényhatósági bizottság hatáskörét oly módon, hogy az eddig bizottsági kézben levő ügyekben a döntést egy új szervre, a kisgyűlésre bízták. A kisgyűlés felállítását ésszerűségi, célszerűségi, s ami még lényegesebb, politikai okokra vezethetnők vissza. Igaz, hogy az 1929. 30. törvény létszámban csökkentette a törvényhatósági bizottságot, ám az még így is túlontúl nehézkes volt ahhoz, hogy az előző törvény által hatáskörébe utalt ügyek nagy tömegét teljes ülések során érdemben megtárgyalja és döntést hozzon.

19 Az 1929. előtti Tolna megyei törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvekben tallózva magunk is meggyőződhetünk arról, hogy a bizottság sok ügyet csak formálisan tárgyalt.

20 A monoton, verkliszerű bizottsági munkastílus is alátámasztotta a törvényalkotók álláspontját, akik hangoztatták: „Régóta... hiányzik a törvényhatóság szervezetéből valami szűkebb körű és így mozgékonyabb testület, amelyben a törvényhatósági közgyűlés elé utalt ügyeknek túlnyomó részét gyorsabban, nagyobb érdeklődés mellett és fokozottabb gonddal lehetne intézni." Az ésszerűség és a célszerűség is alátámasztotta tehát egy kislétszámú, érdemi ügyintéző testületi szerv felállításának szükségességét, s azt is, hogy az addig törvényhatósági bizottsági hatáskörbe tartozó ügyek többségét ehhez a testülethez, a kisgyűléshez utalják át. 374