Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

békekötés napját követő három hónap előtt nem lehet megtartani. így a bizottsági tagok megbízatását az új választásokig meg kellett hosszabbítani. A Tanácsköztársaság megdöntése után miniszterelnöki rendelet rendelte el: „mindazok az önkormányzati testületi szervek, valamint mindazok az egyének, akik 1918. évi október hó 30-án az említett testületi szervek tagjaként akár választás, akár kinevezés alapján hivatali (hatósági) jogkört gyakoroltak, kötelesek működésüket haladéktalanul megkezdeni".

5 Azt hihetnők, hogy a békeszerződés törvénybeiktatását követő három hónap után semmi sem akadályozhatta meg a megyei választások megtartását. Nem így történt. Az ellenforradalmi rendszer urainak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy a törvényhatósági bizottságokat újraválasszák. A helyi választások elmaradását a hivatalos politika megfelelő bonyolultsággal, de mégis átlátszó érvekkel magyarázta, hogy a választásokat nem lehetett megtartani, annak az volt az oka, hogy az 1886. 21. te. 31. §-a szerint a törvényhatósági választójog az országgyűlési választói jogosultsághoz igazodik. A nemzetgyűlési választójogról szóló 5985/1919. M. E. sz. rendelet ki is mondta, hogy „ennek a rendeletnek a nemzetgyűlési aktív és passzív választójogról szóló rendelkezései irányadók a törvényhatósági választójogra is. Azonban a törvényhatósági választási időpontját, s a választási eljárás új szabályait sem ez, sem későbbi jogszabály nem állapította meg."

G A jelek szerint azonban „feledékenységről" szó sem lehetett, hisz legfelsőbb kormányzati szinten több jogszabályt is életbe léptettek, amelyek az önkormányzati működés folytonosságát célozták.

7 A választások halogatását nem elméleti, hanem gyakorlati, politikai okokkal lehet világosan megindokolni. Az igazi ok ugyanis az volt, hogy a hatalmukat még alig megszilárdító uralkodó körök féltek a törvényhatósági változásoktól, a budapesti választások eredményei pedig még inkább megrémítették őket.

8 így inkább hagyták, hogy az 1874. 33. te-vei szabályozott reakciós választójogon, illetve a felerészben nyers virilista képviseleten alapuló törvényhatósági bizottságok az 1907. évi választások óta lényegében változatlan összetételben működjenek. A bethleni konszolidáció azonban ismét felvetette a törvényhatóságok refomjának gondolatát. A hatalmát stabilizált uralkodóosztály képviselői most már maguk is a vármegyei törvényhatóságok elavult voltáról cikkeztek, s hangoztatták: „meg kell indítani a haladást".

9 2. A törvényhatósági bizottság újjáalakításának szabályai az 1929: 30. te. szerint. A magyar állam csaknem ezeréves történetének ismerői a hatalom birtokosainak szájából hallott, haladást sürgető szózatokat gyakorta kétkedve kérdőjelezték meg. Ez a kérdőjel sajnos odakívánkozott a „haladás" jelszavával beharangozott 1929-es közigazgatási reformgondolatok végére is. Az 1929. évi parlamenti tárgyalás alá vett törvényjavaslat — bár cím szerint a közigazgatás rendezését célozta — ám ezt a reformot oly módon óhajtotta megvalósítani, hogy „a demokratikus gondolat érvényesülése mellett a konzerváló nemzeti erők fenntartassanak".

10 Pedig a törvényhatóságok újraválasztásánál a szó igazi értelmében felfogott demokráciára valóban nagy szükség lett volna. Elég utalnunk arra, hogy 372