Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Máthé Gábor: A közigazgatás és az igazságszolgáltatás hatásköri rendelkezésének kérdései a dualizmus első éveiben • 353

hivatalok — így az árva- és gyámügyeket intéző — helyiségigényeit már neim tudták biztosítani. Közgyűlési határozat alapján felterjesztést küldtek az igazságügy-miniszterhez kérve, hogy engedélyezze legalább 3 szoba visszadását. A királyi törvényszék elnöke is támogatta a felterjesztést, mivel már korábban engedélyezte az említett célra történő használatot, s így a miniszteri hozzájárulás sem késett, jóváhagyva a fennálló helyzetet.

51 A megyének a törvénykezési feladatok ellátásához átadott bútorairól készült leltárak tanúsága szerint, rendkívül szegényes feltételekkel kezdhették meg működésüket a bíróságok. így pl. a Würth Lajos megyei esküdt által Tamásiban 1871. augusztus 5-én készült leltárjegyzék az alábbiakat tartalmazta: „almárium puhafa állványasztal, réz gyertyatartó, feszület, díváin stb.".

52 A törvénykezési szervezés elfogadható dologi körülményeinek megteremtése mellett, viszonylag problémamentes volt a személyi feltételek kialakítása is. Az új szervezet létrehozásában — mint ismeretes — a főispánok meghatározó szerepet kaptak. Tolna megye főispánja Stankovánszky Imre is élvezte a kormány bizalmát. A tisztújítások idején, belügyminiszteri előterjesztésre, a minisztertanács egyhangúan jóváhagyta Stankovánszky főispánnak „sokszor nehéz körülmények között teljesített jeles közszolgálatai elismeréséül" a Szt. István rend kiskereszttel történő kitüntetését. A javaslattal egyidőben azonban a belügyminiszer gondoskodott arról is, hogy a főispán esetleges lemondásával — egészségi állapota miatt — helyére a kormánypárt érdekeinek megfelelő első alispán, Vizsoly kerüljön.

53 A megye és a kormány közötti együttműködés a szervezési munkálatokban a továbbiakban is egyértelmű volt. Az igazságügyminiszter 1871. szeptember 19-i levelében értesítette a főispánt, hogy az új bírói szervezet működéséhez szükséges feladatok ellátására a szekszárdi királyi törvényszék élére Simon Rudolf királyi törvényszéki elnököt miniszteri biztosnak nevezte ki.

54 Az 1871. december 10-én kelt igazságügy-miniszteri bizalmas megkeresésben pedig Bittó István már közli a főispánnal — a tisztújításra tekintettel — azoknak a személyéknek a névsorát, akiket a megye területén szervezendő bíróságokhoz kinevezni szándékolt. így: Szekszárd, ülnökök: Szeremley Lajos, Tóth István, Perczel Vince, Ellmann Miklós, Nagy János, Horváth Ignácz, Szendrődy Károly, Gőzsy Ferenc; Szekszárd, járásbíró: Borda Vilmos; albírák: Gruber Iván, ifj. Babits Mihály; Paks, járásbíró: Börzsönyi Lajos; Dunaföldvár, járásbíró: Szelle Zsigmond; álbíró: Horváth Tivadar; Bonyhád, járásbíró: Pozner József; albíró: Kooh János; Gyönk, járásbíró: Haiasy Károly; albíró: Skriba Rudolf; Tamási, járásbíró: Benczelits Ignácz; álbírók: Grosch József, Jankó Imre, Baumgartner Ferenc.

55 A megye későbbi álláspontját jól tükrözi az az 1873. május 7-i közgyűlésen elfogadott válaszlevél, amelyet Szapáry Gyulának — a belügyminiszteri kinevezésekor — a törvényhatóságokhoz intézett körlevelére küldött: „ ... minthogy szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy Tolna megye mindig azon megyék közé tartozott, melyek helyhatósági hivatásuknak érzékével bírtak, ... a program ösztönzésül szolgál arra, hogy az általunk eddig követett és a belügyminiszter által elfoglalt azonos irányba haladva a törvényhatósági önkormányzatot minél belterjesebbé tegyük."

56 A kormányzat ezirányú politikáját mindvégig következetesen támogatta. Egyértelműen elutasította a hozzáforduló, pártfogást kérő Bereg, Szabolcs, Esztergom megyék, Jászkun, Hajdú kerületek és Esztergom szabad kir. város törvényhatóságainak az országgyűléshez kül366