Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Máthé Gábor: A közigazgatás és az igazságszolgáltatás hatásköri rendelkezésének kérdései a dualizmus első éveiben • 353

dendŐ kérvényét, amelyben ezek „a megyék célbavett területi rendezése ellen, területi épségük és törvényhatósági önállóságuk fenntartása érdekében" emeltek szót. Az 1874. II. 12-i közgyűlésen határozatilag kimondotta, hogy a többnyire helyi szempontokból kiinduló kéréseknek külön támogatása nem szükséges, ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy „a törvényhatóságok területi beosztásánál a történeti fejlődés jogos érdekei szem előtt legyenek és a választási, bírósági, pénzügyi kerületek az új közigazgatási keretbe illesztessenek.'*

7 Ennek az állásfoglalásnak azonban „hálátlan és könyörtelen szankciója" volt — ami a megyének a kormánnyal szembeni bizalmát erőteljesen megingatta — az 1874. évi megyei köziigazgatási árva- és gyámhatósági költségvetésre adott belügyminiszteri értékelés: „... a takarékosság mellőzésével túlcsigázott mérvben előirányzott összegek felvételéhez nem járulhattam."

58 A királyi törvényszékek számának 1875-ben bekövetkezett jelentős csökkenésével pedig már Tolna megye is erőteljesen, szenvedélyes hangon bírálta a kormányt: „... a folyamatban lévő kormány intézkedés minden inkább csak nem szervezés .. ,"

59 Az 1870.-XLII. te. szabályozta a törvényhatóságok hatáskörét, és azok viszonyát a központi kormányhoz, de az új szervezet működését még jelentősen befolyásolták olyan intézmények, melyeket az idő meghaladott. A törvényhozás sem tudott teljes következetességgel érvényt szerezni a polgári alapelveknek. A fentiekben már tárgyalt 1869 :IV. te. a hatásköri összeütközések elbírálásánál formális megoldásával, s ideiglenes jellegével végeredményben negatív hatást gyakorolt az új struktúra kiépítésére. Azzal, hogy a törvény vonatkozó szakaszában a hatóságok között felmerülő pozitív ós negatív összeütközések esetében a döntést időlegesen a minisztériumra bízta — felesleges, s egyben tekintélyes többletmunkát okozott nemcsak az Igazságügy-, hanem a Belügyminisztériumnak is. így a tárcák közötti vita, a különböző szintű szervek határozataival együtt, a legfőbb ítélőszék állásfoglalásait is beleértve, a minisztertanácsi üléseken folytatódott. Nem beszélve arról, hogy a szervezeti bizonytalanság, az eljárás meghosszabbodásával, a feleknek milyen károkat okozott. Ezek sorában az árva- és gyámügyek intézése szolgáltatott kezdetben legtöbb okot a beavatkozásra.

00 Mindezekhez még feltétlenül figyelembe kell venni ezeket a körülményeket, amelyekre Szapáry belügyminiszter rendkívül őszintén rámutatott, az alispánokhoz küldött szigorúan bizalmas levelében: „ ... a törvényhatóságok alakításánál az éles ellentétbe állított pártszenvedély sok helyen háttérbe szorította a megválasztandó tisztviselők képességének vizsgálatát".

61 E tényezők együttesein magyarázzák mindazokat az ellentmondásakat, amelyek jegyében az új struktúra megszületett. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás új, burzsoá típusú szervezete és rendszere kialakításának első korszaka ta XIX. század 70-es éveinek elején lezárult. A liberális állam létrehozására irányuló törekvések Közép-Európában, így Magyarországon is jelentős, bár nem teljesen következetes, a helyi igazgatás tekintetében kompromisszumos változtatásokat eredményeztek, elsősorban az uralkodóosztály érdekeit tükröző „jogállam konstrukció" megteremtésével és a polgári alapelvek egy részének törvénybe iktatásával.

62 367