Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Szita János: Tolna vármegye költségvetési gazdálkodása a dualizmus első éveiben (1867-1870) • 319

Ezek után kíséreljük meg a legkevesebbet kereső megyei cselédek (a hajdúk) fizetésének reálértékét megállapítani. a) Egy ezüst forint az 1892:XVII. te. alapján bevezetett aranykoronában számolva egyenlő 2 koronával, továbbá (az 1925:XXXV. te. alapján 1927. január 1-én bevezetett pengőben számolva) egyenlő 2,32 pengővel. Az 1946. augusztus 1-én (a 8.700/1946. M. E. sz. rendelet alapján) bevezetett forintban számolva a 100 évvel ezelőtti ezüstforint kerekítve 8 Ft-nak felel meg. Tehát, ha a pénzegységek változásának megfelelően számítjuk át a hajdúk évi 120 forintos fizetését, akkor az havi 80, évi 960 forinttal lenne csak egyenlő.

49 b) Ha az 1860-as évek nem „közszolgálatban" dolgozóinak keresetét nézzük, a következő adatokat kapjuk: Tolna megye selyemgombolydájában dolgozó napszámosok keresete 1868 júniusában a következő:

50 szakmunkás napi 0,70 heti 4,20 évi 218,40 forint betanított munkás napi 0,40 heti 2,40 évi 124,80 forint segédmunkás napi 0,20 heti 1,20 évi 62,40 forint A közmunka pénzben történő megváltásánál egy gyalognapszámot 0,30 forinttal számítanak. Tehát eszerint egy útépítésen dolgozó napszámos, ha egy évben 300 napot dolgozna (ez pedig az időjárás miatt lehetetlen), 90 forintot keresne egy esztendőben. Reálisabbnak tűnik itt 200 nappal számolni, és így az útépítésen dolgozó napszámos évi 60 forint keresetre tehetne csak szert.

51 Egyik megyei építkezésnél a kőműves mellett dolgozó segédmunkás napszámát 0,60 forinttar kalkulálják.

52 Ennek évi keresete 200 nappal számolva (a kőművesmunka még ezelőtt 30 évvel is idényjellegű volt) évi 120 forintot tenne ki, tehát egyenlő a hajdúk évi bérével. A megyei börtönben lévő rabok napszámát a nyári hónapokban 0,12 forint, a téli hónapokban 0,10 forint összegben állapítja meg a megye.

53 így egy rab teljes — 300 napos — foglalkoztatással is csak 33 forintot keresett volna. Tehát a hajdúk fizetése megfelelt egy ipari üzemben (manufaktúrában) foglalkoztatott női betanított munkás teljes foglalkoztatottság melletti évi fizetésének, vagy egy kőműves mellett az év kétharmadában segédmunkásként dolgozó férfi keresetének. c) Ha a megélhetési index oldaláról kísérelnénk megközelíteni a reálbért, kimerítően foglalkoznunk kellene az akkori szekszárdi hasonló gazdasági-társadalmi viszonyok között élők életmódjával, azaz külön ki kellene dolgoznunk a megfelelő mutatókat, mert a maiak 100 évvel korábbi időszakra való alkalmazása torz eredményeket szülne. így csak annyit teszünk meg, hogy tájékoztatóul pár idevágó adatot adunk meg az 1867. decemberi szekszárdi piaci árakból:

54 font szalonna ára 0,50 forint font sertéshús ára 0,24 forint font marhahús ára 0,18 forint font kenyér ára 0,08 forint font só ára 0,10 forint iteze bor ára 0,16 forint font cukor ára 0,38 forint öl kemény tűzifa ára 11,00 forint öl puha tűzifa ára 6,00 forint Többet mond talán, ha az egészséges rabok napi élelmezési költségével hasonlítjuk össze a hajdúk fizetését. Egy egészséges rab napi élelmezését 8—12 333