Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Szita János: Tolna vármegye költségvetési gazdálkodása a dualizmus első éveiben (1867-1870) • 319

krajcárért „adja bérbe" a megye. így egy hajdú napi keresetéből 3—4 börtönben ülő egészséges rab élelmezési költsége, illetve 5 font kenyér lenne fedezhető. Ilyen alacsony fizetések mellett érthető, ha a hajdúk, a közbiztonsági és a börtönőri személyzet, de a tisztviselők közé számított alacsony fizetésű írnokok és díjnokok is többször kérik a megyét, eszközölje ki alacsony illetményük felemelését. így, amikor 1867 őszén köztudottá válik a megye tisztviselői között, hogy a fizetéseket a megye saját hatáskörében nem emelheti majd fel, a megyei díjnokok és írnokok a december elejei piaci árakra való hivatkozással kérik fizetésük 20%-kal való felemelését. A megye ezt pártolólag fel is terjeszti december 7-én a belügyminisztériumhoz azzal, hogy a 20%-os drágasági pótlókot az 1868. évi javadalmazás (költségvetési előirányzat) terhére engedélyezze kifizetni. Hivatkoznak arra, hogy az e kategóriába tartozók állásával járó javadalmazás „rendes viszonyok között a nőtlenek kiadásainak fedezetére is alig elégséges, családos egyéneknél pedig már a legszerényebb igények kielégítésére sem szolgálhat, mert..." Szekszárd piacát csak néhány község látogatja, az élelmiszerek nyáron is, de különösen télen nagyon drágák és így a téli fűtésre sem tudtak előre felkészülni.

55 A minisztérium azzal a feltétellel engedélyezné a drágasági pótlék kifizetését, ha a megyének az 1867-es költségvetési év előirányzatából megfelelő összegű megtakarítása lenne. Az ekkor összeállított főpénztárnoki és főszámvevői 1867. évről szóló előzetes elszámolás azonban azt mutatja, hogy a megyének a pótkezelési időszak után 67-ről megtakarítása nem lesz. így az írnokoknak és díjnokoknak ezen kezdeményezése eredményt nem hozott. A bérek felemelésének kérdése állandóan napirenden maradt. A tisztilegények a közbiztonságiakkal egyenlő bért kérnek, a közbiztonságiak és börtönőrök 15—20%-os béremelést szeretnének kieszközöltetni a megyével. A beadott kérelmek szinte évenként ismétlődnek. A megye által pártoloan felterjesztett kérelmeket a belügyminisztérium rendre elutasítja, indokai szinte teljesen megegyeznek a helytartótanács korábbi idők hasonló felterjesztéseire adott válaszával.

50 így az abszolutizmustól örökölt, 1862-ben megállapított bérek lényegében változatlanul maradnak, pedig az alacsony fizetésűek bérének felemelését a bérarányok is indokolttá tették volna. Hiszen a vezető tisztviselők 8—12szeresét kapják a hajdúk bérének.

57 Igaz, hogy ez az aránytalanság a tárgyalt időszak béremelésre vonatkozó beadványaiban fel sem vetődik. A belügyminisztérium azonban nemcsák az alacsony fizetésűek bérét nem emeli fel, de azt sem engedélyezi, hogy kórházi tevékenységükért a káplánok külön díjazást kapjanak.

58 A belügyminisztérium nagyon ügyel arra, hogy a helytartótanács által bevezetett bérszabályozás változatlanul fennmaradjon. Pl. 1870-ben külön felhívja a megyét, hogy a helytartótanács 1863-ban kiadott 89.286. sz. rendelkezése szerint nem fizethető külön díjazás a megyétől illetményt élvező megyei ós járási orvosok boncolással kapcsolatos tevékenységéért.

59 A fizetéseket és a béreket a házipénztár havonta folyósítja. A választott tisztviselők a megválasztás, a „szegődöttek" pedig a szolgálat tényleges megkezdésének napjától jogosultak a fizetésre.

60 V. Hivatali helyiségek bérlete Hivatali helyiségek bérlete rovaton a megyének előirányzata nincs, mivel annyi saját épülettel rendelkezik, hogy bérlet útján is hasznosít belőlük. (L. a XIII. rovatnál is.) 334