Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Szita János: Tolna vármegye költségvetési gazdálkodása a dualizmus első éveiben (1867-1870) • 319

megye viszont a szabadság legerősebb védőbástyája. Ez akkor érthető is, hiszen 300 éven át szakadatlanul védekezni kellett a központi kormányszervek képében jelentkező idegen hatalom ellen. Ez a szemlélet a kiegyezés után tovább él, mert a megyék politikai arculatának kialakítói akkor is jórészt ugyanazok, ül, ugyanazon szűk réteg azonos tradícióival bíró következő generációja. De ennek a megyei életben jelentős szerepet játszó szűk rétegnek saját érdeke is az önadóztatás, az önálló megyei háztartás. így lehetőségük lett volna „sok és nagy fizetéssel ellátott hivatal megszervezésé"-ve, hogy minél több hivatal és fizetés jusson azoknak, akik „nyákára hágván az ősi vagyonnak, nem tudnak másképp megélni".

19 Ily módon a „gentry közszolgálathoz nem értő tagjainak biztosítva van,... hogy fizetést húzhatnak ... oly szolgálatokért, melyeket nem teljesítenek ... mert erre nem képesek".

20 'Ezzel a szűk csoportérdekkel és az 1848. előtti idők emlékeivel magyarázható, hogy az ország közvéleménye s törvényhozása a megyei önkormányzat átszervezése kapcsán a tisztviselők választásával és a háziadó behozatalával foglalkozott a legtöbbet. A megyék és a közvélemény küzdelme elvileg sikerrel végződött. Ugyanis a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. te. 2. §-a szerint a megye „az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja s a fedezetről gondoskodik". Megteremtik a 90. §-ban a háziadó kivetésének előfeltételét is. De mindez csak írott malaszt maradt ekkor, hiszen a kisebb és szegényebb megyéket az igazgatási kiadásoknak

21 háziadó formában való beszedése aránytalanul megterhelte volna. Ezért a törvénycikk 2. és 90. §-ait nem hajtották végre, azaz az önadóztatás jogát a megyék ekkor sem kapták meg. A vármegyei költségvetés általános jellemzői Az 1867. április 29-i tisztújítás után hivatalba lépő — Tolna megye közönségét megtestesítő — vármegyei bizottmány kénytelen a helytartótanács által 1867. évre megállapított költségvetés előirányzataival az abszolutizmustól átvett előírások szerint gazdálkodni. Ez a költségvetés magában foglalta a megye közigazgatási és jogszolgáltatási, továbbá a telekkönyvi teendők kapcsán felmerülő összes személyi és dologi kiadásait,

22 továbbá a megye szerény bevételeit. A következőkben kizárólag a megye költségvetési gazdálkodásával foglalkozunk. Nem érintjük a költségvetésben nem szereplő, de a megyei pénztár által kezelt letéteket, az utak fenntartására kapott központi ellátmányokból történő gazdálkodást, a megye saját, vagy más törvényhatóság érdekében — vagy országos felsőbb szerv felhívására — indított gyűjtéseinek lefolyását, illetve ezek eredményeit.

23 Tolna megye levéltárában a tárgyalt 4 évről mindössze egy részletes költség vetéstervezet — a már említett 1868. évi — volt feltalálható. Ennek főösszesítője tartalmazza az 1867. évi, még a helytartótanács által megállapított, érvényes költségvetés rovatvégösszegeit is. Mielőtt a költségvetési gazdálkodás részletes tárgyalásába bocsátkoznánk, célszerűnek látszik a megyei költségvetés és gazdálkodás néhány főbb vonásait ismertetni. A költségvetési év ebben az időben megegyezett a naptári évvel.

24 A fel nem használt előirányzatokat azonban nem a költségvetési év végén zárolták. 21* 323