Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Szita János: Tolna vármegye költségvetési gazdálkodása a dualizmus első éveiben (1867-1870) • 319

Az osztrák számviteli gyakorlatból mi is átvettük az ún. pótutalványozási negyedet, ami azt jelentette, hogy a költségvetési évet követő negyedévben (január 1—március 31. között) utalványozható, kifizethető és elszámolható volt az elmúlt év költségvetése terhére minden olyan kiadás, és bevételezhető volt minden olyan bevétel, melynek jogcíme a tárgyévben gyökerezett. Március 31. után azonban már az előző évből eredő kiadásokat és bevételeket az új költségvetés terhére kellett elszámolni. A költségvetési év tehát 12 hónapos (azaz az egy naptári évre szükséges előirányzatokat tartalmazza), de a költségvetés végrehajtására 15 hónap állott rendelkezésre.

25 A megye költségvetését a belügyminiszter évenként kiadott körirata alapján a főpénztárnok (a főszámvevővel együttműködve) készíti el, majd a megyei bizottmány megtárgyalja. A bizottmányi határozat kíséretében felterjesztett költségvetés előirányzatát a belügyminiszter állapítja meg. Egyes előirányzatokat központilag előírt — országosan egységesen meghatározott — mérték alapján kellett a megyéknek kialakítaniok. Az ilyen módon adódó költségvetési előirányzatot a gazdálkodás során sem volt szabad túllépni, azaz a kiadások felső határát jelentette. Pl. központilag előírták, hogy egy lámpában egy év alatt maximálisan 34 font 23,5 lat gyertyát szabad elégetni és ennek beszerzési árát előirányozni.

26 A költségvetések rovat- és tételrendje eléggé tagolt ahhoz, hogy az akkori megyei gazdálkodás kiadásait viszonylag jól elhatárolja. Ezzel lehetővé válik az egyes rovatok és tételek közötti hitelátruházási tilalom bevezetése,

27 a kiadásoknak és a bevételeknek az előirányzatnak megfelelő rovatra (tételre) való elszámoltatása és az évi záró pénztári jelentések olyatén történő összeállítása, hogy ezek kellő tájékoztatást adjanak a felettes szerveknek. Az így kapott jelentések adatai összehasonlíthatók más megyékével akár az összvolumen, akár egyes témák vonatkozásában és felhasználhatók mind a költségvetési előirányzatok megállapításánál, mind a gazdálkodás operatív irányításánál. Maga a fennmaradt költségvetéstervezet főkimutatása a szükséglet részletes felsorolása után a „fedezés"-sel (a bevételek részletes elősorolásával) folytatódik és a kettő különbsége adja a költségvetési előirányzatnak felfogott, a belügyminiszter által rendelkezésre bocsátandó javadalmazást. A megye költségvetésének előirányzata 1868-ban mutat lényeges emelkedést és az azutáni években stagnál: 1861/62. költségvetési évben 102 450,— forint 1863/64. költségvetési évben 112 468,— forint 1865. költségvetési évben 106 194,— forint 1867. költségvetési évben 109 079,15 forint 1868. költségvetési évben 117 354,42 forint 1869 költségvetési évben 124 806,— forint 1870. költségvetési évben 122 000,70 forint

28 Az 1868. évi emelkedés a csendőrség helyett engedélyezett közbiztonsági személyzet fizetésével és mellék járandóságaival függ össze. Ha ezt levonjuk és figyelembe vesszük azt is, hogy 1868. évtől kezdődően a költségvetési irányzat 8%-át kötelezően meg kellett takarítania a megyének,

29 akkor megállapíthatjuk, hogy a költségvetések főösszege lényegében az 1868. évivel azonos. 324