Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

ugyanezt az 1767-es úrbéri tabellákhoz képest többletként jelentkező földek tekintetében is megtette. A decsi 1800-as kontraktus éppen a többletföldek hasznosításának ezen módjára világított rá. A „foglalások" tényének említésével pedig a jobbágyi birtok megnövekedésének körülményeire és eredetére mutatott rá. Említettük, hogy a Sárközben különös jelentőségű volt az irtási munka, a nagy erdős és a megismétlődő árvizek után visszamaradt, elvadult mocsaras területek miatt. Következésképp a jobbágyi birtok megnövekedése nagyobb részben éppen azokból az új irtásföldekből tevődhetett ki, amelyet már az 1767-es úrbéri állomány lerögzítése után hoztak létre a jobbágyok. A sárközi jobbágy irtási munkája tehát 1767 után már a többletföldeket gyarapította. Az uradalom a létrejött többletföldek egy részét saját hatáskörében telkesítette, vagyis „úrbér helyesbítéssel" megemelte az 1767-es úrbéri tabellába beírt jobbágytelki állományt, utánuk úrbéres szolgáltatásokat vetett ki.

112 A helytartótanács 1812-es leiratában az uradalom önkényes eljárását így bírálta: „Sem hitelesnek nem tartható, sem törvényesnek, nem érdemel tehát hivatalos figyelembevételt, sőt méltán támadni kell, hogy ebben az időben telkeket a közvagyon sérelmével, szabálytalanul és meg nem engedett módon elvontak az adózástól, és adómentesség címén a jobbágyoknak külön szerződés szerint meghagyottaknak tartják".

113 Ilyen körülmények között érkezett el az uradalom a megváltozott új gazdasági helyzethez, a nemesi földbirtok számára új termelési és értékesítési lehetőségeket jelentő konjunkturális időszakhoz. 1807-ben egy helytartótanácsi leirat a jobbágyi birtokot az Urbáriumba bevallott birtokállapotra, tehát Decsen 55 4/8 sessióra, Pilisen a 7 2/8-ra és az ezután járó jobbágyi szolgáltatások mértékére helyezte vissza.

114 Ez jelentette a fordulópontot. Az uradalom ezután más eszközökhöz, elsősorban jogi — az úrbéres per — eszközéhez nyúlt, amivel sikeresen vívta meg e földek majorsági jellegét bizonyító harcát, az ezeket emberemlékezet óta használó és védő jobbágyokkal szemben. Adataink szerint a Sárközt leginkább a napóleoni háborúk után bekövetkező gyapjúkonjunktúra érintette, ekkor vált jelentőssé az uradalom számára a birkatartáshoz szükséges nagymennyiségű legelő biztosítása.

115 Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy ezen időszakban játszódtak le falvaink regulációs perei. A per célja részben az 1767-ben bejegyzett telekszámhoz képest, az uradalmi önkényes felméréssel megállapított megemelt telekszám elfogadtatása, s a remanenciaként jelentkező földek telki állományba sorolása, ezzel az utánuk járó földesúri járandóságok megszerzése, részben az elhomályosult földesúri tulajdonjog érvényesítése céljait szolgálta. 1807-ben indult meg a per Decsen az uradalom és a jobbágyok között, amelynek tárgya hivatalosan az új úrbéri szabályozás, Decs regulációja volt. Az úrbéri regulatiós (rendbeszedési) eljárás a következő szakaszokra osztható: 1. A jobbágytelkek régi állapotának mérnöki felmérése, s a dűlők osztályozása, 2. A régi állapotokról térkép és földkönyv elkészítése, meghitelesítése, 3. A jobbágytelki állomány új mérnöki kimetszése, 4. A jobbágytelki állomány állapotát előmutató térkép és földkönyv elkészítése. Az eljárással kapcsolatosan, az uradalom múltból kísértő elképzeléseire, jellemzőként szolgálhatnak a helytartótanács leiratának ezen szavai: „Uraságaitoknak újból tudtára adjuk... a Decs birtokon megtárgyalandó úrbéri szabályozás érde298