Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

kében mind a mérnöki szétmérés, mind a mérnöki számítás, a terület földrajzi térképe szerint, mind a telekkönyv szükséges lett volna, ezeknek támogatására pedig az úrbéri táblázatokon, a dűlők és irtványföldek osztályozásán, valamint az összeíráson és a felbecsülésen kívül semmit sem mutattak be a perben, ezért úgy látszik, a kérdéses úrbéri szabályozást csak elvi módon alakították ki".

116 A per az uradalom által elfoglalt 10 sessió megszerzését célozta.

117 Ezeket a földeket az uradalom 1767. után, szerződések segítségével, már többé-kevésbé, majorsági jellegűvé tette. 1815-ben a per folyamán nyilatkozott Kliegl Sándor Tolna megye táblabírája is, aki a kérdéses szerződés megkötése idején az uradalom bérlője volt. Nyilatkozatából kivehető, hogy ezek a földek „eleve decsi területen voltak", és semmiképpen sem tartoznak a jobbágyok úrbéri állományaihoz.

118 Ez a tény a földek cseréje, gyakorolt adásvétele miatt nem volt ily határozottan megállapítható, ezt az 1812-es helytartótanácsi leirat is bizonyítja a következőképpen: „A perben felhozottak alaposan alátámasztják azt a tényt, miszerint már 80 évnél több idő óta mind az úrbéri tulajdonokat, mind az irtványföldeket, sőt egyes majorsági földeiket is adtak-vettek, s az uradalom sehol sem tiltott •effajta eladást." A Decsen kialakult eltérő körülmények figyelembevételére mutatott a következő megállapítás: „Ez magában foglalja azt a kérdést is, hogy mi módon lenne jó szabályozni ugyanazt a területet, ezért uraságaitokra bízzuk, hogy mindezen körülményeket vétessék fel az úriszéken és ott előre meg kell határozni, hogy miképp intézendő a kérdéses úrbéri szabályozás, t. i. vájjon egyénenként-e, minden jobbágyra vonatkozóan, vagy pedig sorozatosan".

119 Az úriszékre hagyni ezen kérdés eldöntését nem volt helyes és ezt a bekövetkezett események is igazolták, mert a jobbágyi érdek itt a földesúréval került összeütközésbe.

120 Az uradalom elérni kívánt céljából, a 10 majorsági sessió kihasításából következően, csak sor szerinti méréssel történhetett meg az uradalmi és majorsági birtoktestek mérnöki kimérése.

121 Nagyon érdekesen alakult a helytartótanács állásfoglalása a perben a kérdéses 10 sessió tekintetében. Álláspontját következetesen, az Urbárium által megállapított és az úrbéri tabellákba felvett adóalaphoz való ragaszkodás határozta meg és ehhez a perben némelykor egész mereven, a kialakult körülményeket és a felméréskor használt eltérő területmérték-egységekből adódó különbségeket is figyelmen kívül hagyva, ragaszkodott. A per kezdetén még az adóalap sérelmét látta a vitás 10 sessió majorsági birtokká nyilvánításában, ugyanis a Gruber-féle 1778—79-es felmérés előtt az 55 1/2 sessióban a szántóterület 1613 4/8 hold, rétben 1450 hold volt, az 1807-<es felmérés a 65 sessióban pedig csak 1560 hold szántót és 700 hold rétet mutatott ki. „Ebből nyilvánvaló lesz, hogy a jobbágyok bediktálta állomány kikerekítésére a 10 sessión felül is több telek állománya hiányzik, és e módon eléggé megkárosodott az adózási alap."

122 Ennek megfelelően a per első szakaszában hozott 1812-es rezolúcióban még egyértelműen a vitás 10 sessió majorsági jellegét tagadta, allodizálásával szembehelyezkedett. E resolútióban mondta ki „bár a végítéletek (úriszék ítéletei) a per eddigi folyamán az uraságnak ítéltek oda e 10 teliket, a jobbágyok mellett álló ügyész e dologbeli ellenvetései nincsenek eldöntve ... a decsi földesuraságnak ezelőtt csak csekély majorsága volt, sőt Kliegl Sándor bérlő nyilatkozata jelzi, hogy a bátaszéki uraságnak Decs birtokon nincsenek felesleges földjei, minthogy majorsági földet sem tartott fenn magának az uradalom, és az is mutatja, hogy az egész decsi területből magukat az irtványokat sem kivéve, kilencedet ós tizedet is adnak, azonkívül pedig az F alatti szerződés, amelynek alapján 299