Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

szerint. A 10 közül 3 korábban szerződéses volt. Az urbáriumok a földesúri majorsági gazdálkodás kialakulása idejéből származnak, 1747—1764. közötti időből, amikor a jobbágyi munkaerő igen lényeges tényező volt.

36 Csak hatnál található földbérszolgáltatásra utalás. Kilencedet mindegyik ad, in natura, ajándékot hét. öt helyen a község 1—2 borjút ad. A munkaszolgáltatásra az urbárium, és a földesúr időről időre kiadott rendelete az irányadó. Ez az így meghatározott robot a kolonus esetében évi 24 nap és 52 nap között váltakozik. Évente négyszer, 12 km a hosszúfuvar. Szabad költözésű 9 község és 1 község lakosai örökös jobbágynak vallották magukat. Ha ezt a két jobbágyréteget szolgáltatásai alapján összevetjük, az előbbiek helyzete a kedvezőbb, itt a pénzszolgáltatáson van a hangsúly, az urbárium szerint szolgálókéval szemben, ahol a robot, a munkaszolgáltatás a súlyosabb. A 25, szokás szerint szolgáló községből 22 pénzadóval, árendával szolgál. Ez általában akkora, mint a szerződéseseké. Kilenced is majd minden községben van. Ezenkívül 16 falu ajándékot is ad. A robot terén rosszabb a helyzet. 25 község közül 14-ben nincs megszabva a robot, hanem a földesúr kívánsága szerint kötelesek annak allodiatúráján dolgozni. 8 községnél megszabott robotot találunk, ezek közül kettőnél az évi 52 nap felett, 6-nál ennél kevesebbet. A szabadon költöző községek száma egynegyedrész, a 6, örökös jobbágyközséggel szemben. Ennél a rétegnél a földhözkötöttség és a meg nem szabott robot a szerződésesekhez viszonyítva rosszabb helyzetet teremtett37 Peranyagunkhoz a Sárköz magyar népisége megőrzésére utaló, több adat található, ezek egyúttal e falvak szerződéses jogállására is magyarázatot szolgáltathatnak. A decsi Fassiones ad noná puncta-ban a következőket olvashatjuk: „... Nem volt úrbér, hanem szerződés szerint kezeltettek", majd ,,... nem szabadköltözésűek azok, akiknek elődei e helyen régtől fogva megtelepedtek, de a mai lakósok közül, ahogy magukat jelentik, egy sem kívánkozik máshova költözni: megkérdeztetve mégis önként jelentik, hogy szabad költözér süek".

38 Eszerint a 18. század eleje körül új magyar lakosok települtek be, és ekkor nyerték el e sárközi falvak a környező telepített német falvakhoz hasonló szerződéses jogállást. Az Urbáriumot megelőző időből származó szerződések közül Decs község szerződéseit részletesen is vizsgálat tárgyává tettük, mert a 18. század első harmadától hiánytalanul fennmaradtak, s mint a jobbágy helyzet változásának hű mutatói, valósággal kínálták az időről időre történő összehasonlítás lehetőségét. A jobbágyok először Jány Jakab, majd Kollonits Károly bátaszéki apátok s a két jószágkormányzó, ezt követően a bonyhádi Kliegl Ignác árendátor alatt kötöttek szerződést szolgálataikra. Jány apát falvaival kötött első szerződését egyik úrbéres percsomó sem tartalmazta. A legkorábbi ismert szerződés Kollonits apátsága idején, Decsen 1731-ből származik, amely viszont pontjaiban számos utalást tesz a korábbira, s ez úton a korábbi szerződés feltételei lényegében megállapíthatóak. „Maradjon meg a bérlés, amint előbb és eddig volt, ti. évi 461 forintnál. A halászatok hagyassanak meg az előbbi állapotban, ami a borkimérést, a mészárszéket is, a malmokat illeti, meg fog maradni a régi gyakorlat."

39 Ha azonban a község az összes előbb felsoroltakkal élni akar, akkor készpénzben a bérlést is beleszámítva évi 1500 forintot fizessen az uradalomnak. A tizedet és kilencedet, amelyet a föld minden termékéből adtak és természetben kellett 283