Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

szolgáltatni, fenntartotta magának az uradalom. A robot nagysága ebben az uradalomban kezdetleges majorsági gazdálkodásra utal, az ország más területein ekkor már fejlett majorsági gazdálkodás folyt, amivel a robotterhek növekedése is együtt járt. Személyenként évente 10 napon át ökrösszekérrel kellett szolgálni az uradalomnak, akinek nem volt kocsija, az ugyancsak 10 napi kézi munkát teljesített. Aratás és szüret idején minden jobbágy köteles volt arányosan a föld termékeit, mind az uradalmiakat, mind a háztartásiakat betakarítani és elszállítani. Ezenkívül évente a jobbágyfalu 70 öl fa vágásával és elszállításával tartozott. A harcokban elpusztult bátaszéki templom felépítésénél segédkezett decsi jobbágyokra nézve, amiért „oly vakmerőek voltak, hogy tornyot, haranglábat merészeltek ott építeni a mi felügyeletünk tudta és így teljesen engedelmünk nélkül, komoly parancsunkból az elkövetett önkényesség büntetéséül, el nem engedhetően fizetni fognak 200 forintot",

40 — rendelte a szerződés utolsó pontjában kegyes apáturuk. A pénz-, termény- és munkaszolgáltatás bizonyos mértékű növekedéséről tanúskodtak már az 1752-ben

41 és 1765-ben

42 keletkezett szerződések. A földbérletért, mészárszék és pálinkafőzésért 1751-ben 560 forintot, 1765-ben évi 800 forintot fizetnek. A halászat már nem megváltható, a földesúrnak fele jövedelme járt és 1 mázsa sózott vizát is kellett évente szolgáltatni, azonkívül hogy a halak eladása, meg „az alku fenntartatott" az uradalomnak. 1752-ben és 1765ben ugyanígy a kilenced sem váltható meg, borból és mindennemű terményből tizedet és kilencedet is kötelesek adni, a gabonanemű egyheted részét kicsépelni és ezt a földesúrnak elszállítani kötelesek. A disznókból és más „természetiektől, akik jog szerint alá vannak vetve a tizednek és a kilencednek, csak tizeddel tartoznak", ugyanígy a Sárvizén és a Bátán túli földek után is csak tized járt. 1751-ben elengedte az uradalom az újonnan ültetett szőlők és irtványozott földek után a kilencedet, 1765-ben már kilenced- és tizedkötelessé tette. A munkaszolgáltatás személyenként évi 10 nap marad, szekérrel és szekér nélkül is, napkeltétől napnyugtáig kell szolgálniuk, de aratás idején minden telepes és zsellér egyformán 3 napig volt köteles aratni, vagy másképpen dolgozni és a termékeket elszállítani. A jobbágyfalu favágási kötelezettsége 1765-ben 80 öl fa vágására és szállítására emelkedett. Ezenkívül minden lakos nem arányosan, hanem egyenlően, 1 kocsi széna kaszálására és szállítására volt köteles és minden évben egyszer, 4 lovas szekeret Győrig, egyszer ökrösszekeret kellett fuvarozásra adnia. 1752-es szerződésben Szent György napjától Szent Mihályig az uradalmi bort és pálinkát voltak kötelesek kimérni (50 dénárt kaptak egy-egy kimért urnáért), e dénárok a falunak jártak, 1765-ben már térítés nélkül kötelességük ezt megtenni. A többi időben a község mérhette ki borát. Ugyancsak évente egy jobbágy egy-egy csirkét adott ajándékként. Ha a Fassiones ad noná puncta-ban''

3 tett nyilatkozataikat is figyelembe vesszük, viszonylag teljes képet kapunk az Urbárium előtti szolgáltatásaikról. Ebben beneficiumként említették még, hogy javadalmazás címén visznek a tüzelőfák szárazából, hulladékából és épületfákkal is segíti őket az uraság. Kocsmájuk van Szent Mihály tói Szent Györgyig, ahol az előző szerződésekből kitűnően, az uradalmi bort és pálinkát is kötelesek voltak kimérni. Ezenkívül kényelmes legelőjük és szőlőhegyük van az uradalmon belül az etei pusztán, és ezután nem hegyvámot, hanem borkilencedet szolgáltattak. Jó legelőjük van, ha a Duna, vagy a Sárvíz áradása el nem önti. Az ismert gazdálkodási feltételeken kívül megtudjuk, hogy két malmuk van, amelyet bér fejében használnak. Szomszédosak a Dunával és 284