Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

nyék fokozatos beáramlása előzte meg. Míg a telepítés idején a telepesek kötelezettsége elsődlegesen vagy kizárólag pénzjáradékra korlátozódott, a 18. század végétől a majorsági gazdálkodás kibontakozásától a hangsúly mindinkább a robotszolgáltatás növelésére tevődött át.

26 A szerződéses (kontraktuális) jobbágy helyzete és földhasználata a Sárközben A 150 éves uralom után kivonuló törökök Tolnában nagy pusztaságot hagytak maguk után. A korábbi életnek, kultúrának csak a nyomai maradtak fenn. A falvak elnéptelenedtek, sokaknak helyét csak a középkori templom romjai jelezték. Nagy pusztítást végeztek e területen a kuruc—labanc háborúk és az azok nyomában járó gyilkos járványok.

27 A magyar lakosság kihalt, és majdnem teljesen eltűnt e vidékről. Ekkor a falvakban még átlag 8—12 család lakott. A török dúlta vidékeken sok elpusztult középkori falu fel sem épült többé, csak egy-egy vidék, dűlő, puszta neve őrzi emlékét (Bezzeg, Fehértó, Gyapa, Ódán).

28 A kül- és belföldi telepesek beáramlása Tolna megyébe csak a Rákócziszabadságharc után, az 1715. évi telepítési törvény alapján indult meg nagyobb mértékben.

29 III. Károly a német rendekhez és lakosokhoz intézett pátenseivel a török alól felszabadult, de elnéptelenedett magyar területek, elsősorban Bánát és Tokaj vidékének benépesítésére toborzott telepeseket. 1718—1724-ig HessenKassel, Hessen-Nassau, Hessen-Darmstadt, Hessen-Haunau, Pfalz, Fulda-i fejedelemségből Oetzberg, Umstadt vidékéről nagyarányú kivándorlás indult meg a bánáti letelepedés céljával, de Mercy Claudius a temesvári telepítési bizottság elnöke közvetítésével a kivándorlók egy része Tolna megye közép- és déli részein talált új otthonra. A német bevándorlás 1760-ig kisebb mértékben, de folytatódott.

30 A földesurak célja birtokuk benépesítésével az volt, hogy hasznosítsák földtulajdonukat, így a letelepedőknek átadták a határ egy részét, vagy meghatározott részét, a telepesek pedig időlegesen, vagy véglegesen kiosztották maguk között a földeket. E települések és az előző századokban el nem pusztított helységek egy részének jobbágyi szolgáltatásait ezen időszakban szerződések szabályozták. A szerződést meghatározott időre, többnyire a lakosság egészére vonatkozóan, a földesúr s a feudális járandóságok szolgáltatóival történő egyezkedés után kötötték meg és mindig kedvezőbb feltételeket tartalmazott az egyes falvak részére megállapított urbáriumnál.

31 Ha a német ajkú települések 1767. előtti szerződéseit a sárközi magyar falvak szerződéseivel összehasonlítjuk, nagy hasonlóságot látunk. Pl. Mercy gr. 1722-ben a kismányokiakkal kötött telepítési szerződést, amelyben a falu lakossága a földesúrtól az egész határt megkapta a korcsma használatával együtt, csak a vadászati, halászati jogot tartotta fenn magának. A pénzszolgáltatás az igaerőhöz arányosított volt, 6 vagy több igás birtokában a telkes évi 15 forintot, egy köböl búzát, 1 köböl zabot, 3 szekér szénát szolgáltatott. Robot, tized és egyéb terhek alól fel voltak mentve. Szolgáltatásaik fejében szabadon legeltethettek, kaszálhattak, vethettek. Tűzifát, épületfát ingyen kaptak, az újonnan 281