Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

által meghatározott keretek között, a megyei vagy országos felsőbb szervek hozzájárulásával állapította meg a község számára a feudális terheket és jogokat), vagy a földesúr által kibocsátott, vagy engedélyezett falutörvények, vagy szokásjog alapján, a földesúrtól függő önkormányzatot gyakorolt. A községi közigazgatás élén a bíró (villicus, judex) állt.

19 c) A majorsági jellegű földeket birtoklók és utánuk jobbágyi szolgálatokat teljesítők társadalmi rétege alkotja a majorsági jobbágyok és zsellérek, más szóval allodiális jobbágyok és zsellérek csoportját, akik személyileg kerültek a feudális függésbe. Az a föld tehát, amelyen laknak és gazdálkodnak, nem rendelkezik a törvény előtt, a vitathatatlan úrbériség ismérveivel, ezért e földek használói és tulajdonosai között fennálló viszonyt magánjogi, hatóság közbejötte nélkül felbontható szerződések szabályozzák.

20 Az ország településeinek egy csoportját kuriális helység néven már a korai források megkülönböztették a jobbágyfalvaktól és a mezővárosoktól. A kuriális elnevezés eredetileg a nemesi kúria területét jelölte, majd az egyházi és országos nemesek, nemesi jogon bírt településeire és földjeire is vonatkozott.

21 Mivel a kuriális kifejezés a terület jellegén kívül az itt letelepedő jobbágy jogállását is meghatározta, ezért az elnevezést olyanokra is átvitték, akik nem a szorosabb értelemben vett kurialitásra, de jogi tekintetben, a kurialitással megegyező státusú földekre, tehát bármiféle allodialitásra telepedtek le.

22 Az ilyen, szélesebb értelemben vett kuriális státusú népesség egyik csoportját alkották a cenzualisták és taksalisták. Míg a kurialitás kifejezés a föld és tőle meghatározottan, az itt letelepültek jogállását hangsúlyozza, a kontraktualista fogalom további szűkítéssel, a földesúrnak teljesített szolgáltatások alapját világítja meg. A jutalmazási (inscriptionális) szerződés alapján a földesúr majorsági jellegű telket ad a neki szolgálóknak, ezek a föld fejében meghatározott fajtájú és szabott idejű vagy esetleg alkalomhoz kötött munkát, terményt szolgáltatnak.

23 A soltészségek (scultetiae) örökös szerződései törvényes úrbérnek minősültek, így úrbérrendezés alá sem kerültek. Viszont azok a községek, amelyeknek ideiglenes szerződésük volt, vagy csupán szokásra vagy gyakorlatra hivatkozhattak, az úrbéri szabályozás alá vonathattak.

24 A kertészközségek olyan telepek voltak, amelyek lakói speciális növények, dohány, más kerti apró növények termesztésére kötöttek ideiglenes szerződést a föld tulajdonosával. „A telepítvényesek vagy telepesek" a szerződésük alapján átengedett majorsági birtoktesten akár a megtelepedéssel egyidejűleg, akár a későbbiek során külön községet, vagy a községhez hasonló közigazgatási egységet alkottak. A majorsági jogállású népesség telepítvényes csoportját nevezték leggyakrabban szerződésesnek, kontraktuálisnak.

25 De a töröktől visszafoglalt területeket is nagy többségükben kontraktus mellett szállták meg a kül- és belföldi telepesek, s az előző századokban el nem pusztított vidékeken is, a helységek egész sora kontraktust eszközölt ki magának, urbárium helyett. Az igazgatási viszonyok rendeződése után az állami adókötelezettség rendszerint felújult e kedvezményezett helységekre is, így a kontraktuális megjelölés, az állami adó alá eső, ettől kezdődően, úrbéres jogállásúvá váló helységeket is jelölte. Egyes kontraktuális helységeket nem egyszeri csoportos telepítés hozott létre, hanem községgé szerveződésüket a jövevé280