Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277
lalkoznak. 6 Területünk vonatkozásában ezen adalékokkal szeretnénk a további történeti, jogi kutatásokhoz hozzájárulni. 7 Az 1767-es Urbárium után már országosan viszonylag egységesen alakult a jobbágy viszony ok fejlődése, a jobbágyföld helyzete, így a jobbágy viszonyok eltérő helyi sajátosságait az úrbérrendezés előtti időszak mutatja igazán szemléletesen. 8 Vizsgálatunk során a sárközi úrbéres perek anyagát tanulmányozva, ezen kevésbé ismert időszakra is több érdekes adatot találtunk. E fejlődés elemzése vezetett el az 1767-es úrbéri szabályozás után kialakult sajátos helyzet, majd a községek regulációs perei megértéséhez. Jobbágyterhek a feudalizmusban A feudalizmus alapvető termelési eszközéhez — a földhöz — fűződő viszony a jogirodalomban, Werbőczy Hármaskönyvéből kiindulva nyert meghatározást. A római korlátlan tulajdonjog és a feudális tulajdonjog de facto ellentmondásait a 18. századtól az ugyancsak római jogi alapúnak vélt osztott tulajdon elmélete próbálta feloldani. A tulajdon (dominium) proprietasra és usus fructusra oszlik. A Hármaskönyv III. Pars. 30. §-a szerint a proprietas a földesurat illette meg. 9 E feudális tulajdonjog érvényesítése a gyakorlatban nem volt más, mint az idegen munka elsajátításának folytonos megismétlése, amelyhez a nemességnek „örök és természetes" joga volt. 10 A jobbágyhelyzet objektív tényezőit alapvetően a földesúri terhek és az azok hordására lehetőséget nyújtó és ezt korlátozó körülmények jelentik. A jobbágy, a termelő számára biztosítani kell, hogy el legyen látva földdel, hogy oda legyen láncolva a földhöz. 11 Ezért a feudális földtulajdonos a föld egy részét kénytelen a jobbágy birtokában hagyni, annak használatára átengedni. Kialakult tehát az a helyzet, amikor a közvetlen termelő nem tulajdonos, hanem csak birtokos és mint ,,a saját újratermeléséhez szükséges munkafeltételek birtokosa, a föld mint az adott állapotban mindent magában foglaló munkafeltételek tulajdonosának, szolgáltatni köteles." 12 A jobbágyi terhek közül elsőként a legnyomasztóbbat, a földesúrnak adott szolgáltatásokat kell említenünk. I. Lajos 1351. évi dekrétumának 6. cikkelye rendelte el először, az addig különböző hányadban jelentkező terményszolgáltatások egységesítésével, a felemelt terményszolgáltatás, a kilenced (noná) szolgáltatását. 13 Ha a földesúr elmulasztaná a kilenced behajtását, a király fogja azt beszedni a maga javára. Ugyanígy rendelkezik Werbőczy Hármaskönyve a III. rész 18. cikkében. A 14. századtól, a pénzgazdálkodás elterjedésétől szedték a földesurak a jobbágyoktól a pénzben fizetett földbért (terragium, cenzus), mint pénzszolgáltatást, ami még a 13. század elején alig fordult elő. Ekkor korlátozzák a faluközösségek által eddig ingyenesen használt legelők, erdők, vizek, falusi közföldek igénybevételét, a vadászati és halászati jogot is, és ezekért természetben, vagy pénzben fizetendő díjat követeltek. Ezenkívül pénzzel kellett segíteni a fogságba jutott földesúr kiváltását, s a jobbágy a földesúr lakodalmát vagy első miséjét pénzbeni segéllyel (subsidium) ünnepelte meg. Később ugyancsak subsidium formájában viseli a jobbágy, a főpapok, mágnások országgyűlési költségeit. 278
