Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

rendelkezést kért erre vonatkozólag. A hadi tanács válasza az volt, hogy ilyen rendelkezést most nem adhat ki, csak akkor, ha majd a jövő évi téli elszállásolást tárgyalják s a hadjárat után látják, hogy miképp viselkedtek s milyen szolgálatokat tettek.

118 1696 végén azonban a király csakugyan megadta a felmentést a rácoknak a porciók s más adók alól, de csak a katonának. Két hadbiztos tartott szemlét felettük, s jegyzékbe foglalta azokat, akik rászolgáltak a mentességre. Ez a lista, amelyet Kessler János főhadbiztos adott ki 1697. január 1-én, a következőket sorolta fel: Űj palánkáról 7 lovas 41 gyalogos Belaczról 2 lovas 5 gyalogos Döbröközről 17 lovas 83 gyalogos és 1 kapitány Grábócról 17 lovas 42 gyalogos és 1 kapitány Tamásiból 11 lovas 23 gyalogos és 1 kapitány Janyáról 10 gyalogos A többiek azonban, akik ezeken a helyeken laktak, kötelesek voltak a terheket viselni, mert nem szálltak hadba.

119 De egyenesen a hadi tanácshoz is fordult panasszal a megye ebben az ügyben s kért intézkedést 1697-ben, mert a rácok most is azzal az ürüggyel tagadták meg az adófizetést és a katonaszállásolást, hogy ők katonák. Azt kérte tehát, utasítsák Starhemberg generálist, hogy katonai executióval kényszerítsék őket fizetésre. Hamarosan újból jelentkezett a megye ebben az ügyben, kérve, lépjen fel szigorúan a hadi tanács a döbröközi, grábóci, tamási, belaci, paksi és új palánkai rácok ellen. Majd pedig külön a döbrököziek ellen emelt panaszt, akik azzal az ürüggyel, hogy tábori szolgálatban vannak, teljes mentességet követelnek maguknak. 1698 januárjában az alispán írt a hadi tanácsnak, hogy a szegény magyarság romlik és pusztul, mert a rácok nem akarnak adózni. Akik táborban voltak, azok, tudja jól, mentesek az adó alól, de minden rác helyen kétszer-háromszor annyian vannak, akik nem katonáskodtak s mégis kivonják magukat a terhek alól.

120 A rácok azonban tovább harcoltak vélt jogaik mellett s panasszal fordultak a bécsi miniszteri bizottsághoz is. Ez 1698. június 13-i ülésében foglalkozott a „rác nemzetnek" azzal a panaszával, hogy executióval fenyegetik őket, holott van olyan kiváltságuk, amely mentességet ad a múlt hadjáratban részt vett rácoknak az adók alól. A bécsi bizottság azután úgy informálta a budai albizottságot, hogy Lipótnak szándékában van mentesíteni azokat, akik 1697-ben harcoltak „a hazáért és a király ért".

m Ezt elismerte a megye is, és az 1698. decemberi közgyűlésén elengedte az adóját annak a 20 tamási katonának s vajdájuknak, akik Savoyai Jenő parancsára a déli részekre vonultak szolgálatra. A többi makacs nemfizető ellen azonban szigorúan lépett fel. Amikor a földváriak nem akartak fizetni, a kapitányukat elfogatták s a simontornyai várba zárták el s úgy határoztak, hogy mindaddig ott tartják, míg csak nem fizetnek. Majd 1700 áprilisában a közgyűlés oly határozatot hozott, hogy a perceptor executióval hajtsa be a rácok egész adóját, foglalják le az ingóságaikat, az állataikat pedig hajtsák el. Ezek ugyanis azt a régi módszert alkalmazták, hogy elköltöztek fizetés nélkül, a megyének pedig nem volt módjában, hogy a terheiket másra hárítsa át. Ezért 27