Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

túlfizetés visszakövetelésére, illetve beszámítására irányuló alanyi jogot nem ismerte el a gyakorlat), utóbbiakban általában megadták a személyi kötelezettségek alóli mentesítést (pl. a megrokkant embernek), a vagyonra nehezedő terheket azonban nem mérsékelték — holott az előbb értékelt személyi körülmények a vagyon kezelésére, hasznosítására is kihatottak. Sok egyházi kérdéssel kellett a szolgabírónak napi munkája ellátása során foglalkoznia, főleg azután, hogy II. József — éppen ebben az időszakban — a megyék hatáskörébe utalta számos egyházszervezeti feladat megoldását. A szolgabírónak pl. részt kellett venni a paplakok alapjainak kijelölésén (delineatio), ilyen esetben a költségvetést elküldte az illetékes földesúrnak, a községet pedig kötelezte a megfelelő igás-, illetve gyalogmunka-szükséglet biztosítására.

213 A judlium az, aki azonnal intézkedik, amikor a kakasdi pap jelenti: meghalt a régi iskolamester (saját házában lakott), most szeretne újat állítani, de a község az új ludirectornak sem lakást, sem tisztességes tartást nem hajlandó biztosítani. Ebből a naplóból azonban az is kitűnik, hogy nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok jogos igényeit is igyekszik a megyei apparátus maximálisan kielégíteni: amikor a bonyhádi akatolikusok saját iskola megépítésére kértek engedélyt, a szolgabíró támogatta ezt a kérést, már csak azért is, mert 173 katolikus, 127 helvét és 61 ágostai hitvallású iskolaköteles gyermek volt az adott időpontban a mezővárosban, a 4,5-szer 2,5 öl nagyságú katolikus iskolában pedig az iskolamester szerint 180-nál több gyerek nem fért el.

214 Persze nem mindegyik judlium „felvilágosult" még ezekben az években. A dombóvári járás szolgabírája (a többször említett) Frank Ferenc történetesen terjengősen leírja egyik jelentésében, hogy 1785. nov. 27-én éppen Szakcson volt (itt egy szökött katona elfogásáért járó fejpénzt, olaszul taglia-t adott át), amikor azt tapasztalta, hogy a koppányszántói (Katalin-napi) vásárból hazatérő dombóvári és baranyai szerb kereskedők — fittyet hányva többszöri inhibitio-jának — két megterhelt szekérrel a templom előtt merészelték elhajtani. „E szabálysértő eretnekeknek az Anyaszentegyház előírásait is semmibevevö bűnös cselekményét tehát hivatalosan is denunciálom a tekintetes Vármegyének." Maga az alispán kénytelen volt megjegyezni a denunciációra: királyi határozatot sért, hogy a vice-judlium görögkeletieket eretneknek nevez, másrészt nem lehet azt rossznéven venni, ha valaki, mint a hazatérő kereskedő, a „csinált utat" használja ősszel.

215 Sok gazdasági feladat megoldása (vagy a megoldás segítése) nehezedett a szolgafoírák vállára: ők hirdették ki az alapvető fontosságú árukra — az év különböző szakaszaiban eltérően — megállapított árakat, az ún. limitatio-t és őrködtek azok betartásán. Ellenőrizték, hogy az egyes objektumok (iskolák, zsilipek stb... .) megépítése az előírásoknak megfelelően történt-e; gyakran döntöttek olyan ügyökben, amikor egyes mesteremberek a konkurrensek kitiltását kérték a megyéből. A bonyhádi zsidó szabók pl. panaszt tettek a megyénél, hogy jövevény zsidó szabók nagy károkat okoznak nékik, pedig ők viselik a közterheket, nem a jövevények. Az alispán utasítása a főbírónak: a jövevényeket tiltsa el foglalkozásuk gyakorlásától, ellenőrizze, hogy van-e útilevelük és amennyiben nincs — kísértesse őket be Szekszárdra. A főbíró bejegyzése: útilevelük van, de foglalkozásuk gyakorlásától eltiltottam őket. Kevesebb sikerrel járt két paksi kerékgyártó instancia ja: ők szerették volna, ha a nádasdi (Barianya vm.) mesteremberek által készített kerekek árusítását betiltják Tolna megyében, 263