Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

panasszal fordultak a főispánhoz (egyik bírójelölttel sem szimpatizáltak, alkalmasabb személyt tudtak volna állítani) és Széchényinek is úgy tűnt, hogy a panasz megalapozott. Ezért utasította a megyét („minthogy a tapasztalat igazolja, hogy a földesúri tisztek a bírójelölésnél különféle visszaéléseket szoktak elkövetni"); vizsgáltassa ki a decsiek panaszát. A vizsgálatot Balogh István hajtotta végre, ő kioktatta a panaszosokat arra, hogy a jelölés földesúri jog, csak azok közül lehet választani, akiket az uradalom kandidált; majd jelentette a megyének, hogy a decsiek nagyon meg vannak elégedve bí rá jukkái.

209 A szakirodalomban eléggé elterjedt vélemény, hogy az 1848/49-es polgári átalakulásig a falusi bírák nem élveztek fizetést — csak különféle mentességeket kaptak a földesúrtól a közösség szolgálatáért —, ez a helyzet teljesen eltérő Tolnában, már a jozefinizmus időszakában is. Forster János szolgabíró diáriumánaik tanúsága szerint a földvári numerusban 1785-ben a bíróválasztó gyűlések az alábbi fizetést szavazták meg az öregbíró számára: Pakson 60 ft-ot (10-zel többet, mint az előző évben), Madocsán 16, Földváron 64 ft-ot (10-zel többet, mint az előző esztendőben), Faddon 40, Gerjenben 15, Dunaszentgyörgyön 6, Kajdacson 20, Nagydorogon 50, Bikácson 20, Györkönyben pedig 25 forintot.

210 A falusi igazgatás helyzetének elemzését befejezve, figyelemre méltó jelenségként kell értékelni, hogy egyes szolgabírák — mint pl. Jelencsics Ferenc a simontomyai járás főbírája — nem elégszenek meg azzal, hogy írásban kiküldik a feladatokat a községek számára, hanem egyes esetekben — főleg bonyolultabb, nagy gondosságot igénylő ügyek megtárgyalására — községi vezetői értekezleteket hívnak össze, ahol instruálják a bírókat, nótáriusokat a feladatok végrehajtásáról. A nemesi ambuláns-igazgatással való szakítás, egy hatékonyabb és élőbb, dinamikus vezetési gyakorlat első jeleit lehet üdvözölni az ilyen és ehhez hasonló megoldásokban. E) A szolgabíró hatáskörébe tartozó egyéb feladatok A judliumnak és helyettesének az eddig elemzett feladatokon kívül számos más igazgatási területen voltak még fontos kötelezettségei. Ezek közül talán legjelentősebb (egyben legterhesebb és olykor legkényesebb is) az adóügyi munkák elvégzése; részt vesznek subrepartitio4>an (a megyére eső adóösszegnek az egyes járások — illetve járáson belül az egyes községek — közötti felosztásában). Hogy ez a felosztás igazságos legyen: nekik kell állandóan figyelemmel kísérni az adóalapban beállt módosulásokat, tudniok kell az egyes községekben beállott pozitív és negatív változásokról (az adóalapul szolgáló dika-gyarapodásról vagy fogyásról) és nagyjából tudni kell mindezt az adóalanyokról is, mert erre épül az adó egyéni elosztása (individuális repartitio). Mindez nagy munka, felelősséggel jár és gondosságot kíván, főképpen azután, hogy a jozefinista rendszer előírta az adókivetés nyilvánossá tételét és lehetővé tette annak megtámadását is.

211 Szintén a szolgabírák kötelessége volt felmérni, hogy az egyes elemi csapások milyen károkat okoztak a községeknek, milyen mértékben szükséges a károsult személyek (ezen keresztül a község) adóját csökkenteni. Ilyen esetekre a „megyei költségvetés" külön alapokat teremtett, 1785-re például az elemi csapások miatti segélyek rovatán 4000 ft-ot, a behajthatatlansági és elengedési alap rovatán 2000 ft-ot irányzott elő.

212 A szolgabírák jártak el a közterhek kivetése ellen benyújtott egyedi panaszokban, továbbá az egyéni okok alapján benyújtott mentesítési kérelmek kivizsgálásában is: előbbiekben rendszerint ex nunc hatállyal korrigálták az elkövetett hibát, (a túlteljesítés vagy 262