Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

A jegyzők beállítása nem minden községben mehetett könnyen, legalábbis erről tanúskodik Perezel Ignác főbíró naplója, ö feljegyzi, hogy egy bizonyos Hess Jánost Kakasd és a közelében fekvő Belac jegyzőjeként funkcióba állított. Előzőleg többször is javasolta a falunak e jegyző beállítását, a bíró és néhány esküdt azonban ellenállást tanúsított, nem fogadta el a propozíciót. Miután azonban a kaikasdi öregbírót egy mulasztásáért megbüntette (hat botot veretett rá „a vastagabbikkal" — csak öreg korára való tekintettel kapott ilyen keveset! — mert tudott arról, hogy egy Vas megyei csavargó 3 hétig tartózkodott a faluban és — hatályos rendelkezések ellenére nem vezettette a főbíró elé) — semmi akadálya nem volt többé a jegyző beállításának.

206 A nótáriusok munkába állítása sokat lendített az adminisztráción, az esetek nagy részében valóban „vitték a falu tollát", ezt tanúsítják azok a naplórészletek, amelyeik szerint a szolgabíró nótáriusokat fedd meg, mert az instancia megfogalmazásánál elszaladt a tollúk és becsületsértő, valamint rágalmazó (injuriosus et contumeliosus) kifejezéseket használtak. Erre a sorsra jutott pl. Tolna mezőváros nótáriusa, akit hasonló tiszteletlenségért birtokára (Faddra) citált Balogh István főbíró és itt a megye utasításának megfelelően a kellő alakiságokat betartva (a város bírája valamint egy esküdt jelenlétében) megrótta. Természetesen a jegyzők sem gáncs nélküli lovagok: Csapó Mihály faddi jegyzőt pl. a judliumnaik kellett rászorítania arra, hogy a megvásárolt 10,5 veder bor árát (12 ft. 60 dénárt) az eladónak végre fizesse meg. Néha az aktákból az is kiderül, hogy egyik-másik jegyző életvitele sem mindig állt összhangban anyagi lehetőségeivel. A volt györkönyi jegyző (Korodini Pál) például panaszt tett a megyénél, mert a község nem volt hajlandó kiadni neki a hátralevő bérét. A vizsgálat során — miután a falusi vezetők bemutatták a szolgabírónak a volt jegyző náluk őrzött kötelezvényleveleit — kiderült, hogy a falu nem adósa, hanem inkább hitelezője egykori nótáriusának.

207 A szolgabírói naplókat tanulmányozva sokszor találkozik a kutató olyan bejegyzésekkel, amely szerint a járási tisztségviselők azért nem tudtak időre végrehajtani valamilyen feladatot, mert a jegyzők késlekedtek a szükséges adatok beküldésével. így a dombóvári szolgabíró szerint az állatbetegségekről előírt kimutatás másfél hónapos késéssel történt felterjesztésének oka, hogy a jegyzők rossz munkát végeztek, új körlevélben kellett őket figyelmeztetni: „különböztessék meg a szarvasmarhákat a lovaktól". Hasonló bejegyzések Balogh István naplójában is találhatók, feltűnő viszont, hogy a lelkiismeretes munkát végző tisztségviselők diáriumában sehol nincs ily bejegyzés. Mindenesetre a mezővárosok és falvak viszonylag tisztességesen gondoskodtak nótáriusukról, ez azt tanúsítja, hogy munkájuknak hasznát látták, azzal meg voltak (általában) elégedve.

208 Az Alispáni Istrukció előírta, hogy különös gondot kell fordítani a falusi bírák kiválasztására, ezért a szolgabírónak vagy esküdtjének részt kellett vennie a rendszerint november első napjaiban megtartott bíró választáson. Ennék teljesítése azonban gyakran leküzdhetetlen akadályokba ütközött: olyan járásban és körzetben (pl. Földvár), amelyben kevés volt a községek számia ezt meg lehetett tenni, a völgységi járásban azonban nem; ebben a periódusban ugyancsak akadályozta e feladat (bíróválasztás) ellenőrzését a sok egyéb munka (összeírás, katonai szállások kijelölése stb.). A falusi bíró — a földesúri jelölés ellenére — sok helyütt a falusi közösség megbecsült vezetőjévé tudott válni (pl. Nagyszékelyben), a források azonban azt mutatják, hogy egyes községekben a földesűr officiálisai a falu akarata ellenére állítottak jelöltet. A decsiek pl. 1785 őszén 261