Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

vissza az emiatt behajtott jószágot". Nem tudni: e panaszban mennyi az igaz­ság és mennyi az instanciáknál általános túlzás — egy igazgatástörténeti tanul­mánynál nem lehet cél az egyes ügyek elintézésének és igazságosságának beható elemzése, hanem csak az igazgatási „vetületek" bemutatása — az ügynek min­denesetre az lett a vége, hogy a főbíró parancsot kapott a megyéitől: a rétet erőszakosan lelegeltető parasztok közül azokat, akik a robotot is megtagadták, valamint a hangadókat — vitesse be a megyei börtönbe. Naplóbejegyzés: „szep­tember 24.-én a megjelölt renitenskedőket és hatalmaskodókat a hozzám beosz­tott megyei huszárral beküldtem a megyei börtönbe". 202 A megyei apparátus azonban nemcsak ilyen „fegyvereket" használt a paraszti szervezkedés megaka­dályozására, illetve letörésére: amikor a simontornyai uradalom fiskálisa tájé­koztatja Jelencsics főbírót, hogy a nagyszékelyi falubíró „a földesuradalom el­leni panaszok elintézésének elősegítésére — az urbárium előírásai ellenére — nemcsak saját községében, hanem más falvakban is gyűjtést indított", azonnal beidézi magához a bírót, valamint a falu esküdtjeit és súlyos büntetés kilátásba helyezésével (sub gravi animadversione) eltiltja őket a további gyűjtéstől. 203 Ez az ügy mindenesetre (tanúsítja: a felvilágosult abszolutizmus (de főleg II. József) hatalmas erőfeszítései ellenére sem sikerült a megyei apparátust a „pa­rasztvédelemre" rászorítani, a paraszt a megyében továbbra sem lát támaszt, másképp nem adakozna azért, hogy „elősegítse panaszainak elintézését" — nyil­ván egy bécsi, budai, esetleg pécsi küldöttség költségeinek megteremtésével. Ehhez azt is meg kell jegyeznünk, hogy a naplók tanúsága szerint a gyönki ügy sem fejeződött be az ismert döntésekkel: már 1786-foan több gyönki lakos ter­jesztett be panaszt azért, mert Magyary Péter földesúr visszavette a parasztok­nak visszaítélt és alig néhány hónapja újra birtokba vett földeket. 204 A paraszt­ság tehát az elnyomói elleni harcban csak ütközeteket nyerhetett, háborút nem: a nemesség csak a kedvező alkalmat várta, hogy a többnyire hosszú küzdelem árán és uralkodói (vagy felsőbb) segítséggel kikényszerített engedményeket, eredményeket semmissé tegye. D) A tanulmány előző részeiben bemutattuk, hogy az igazgatási reform egyik alapvető célja a községi adminisztráció helyzetének rendezése volt, láttuk, hogy az uralkodó és (főleg) a kancellária, valamint a kerületi főispán milyen jelentőséget tulajdonított a falusi bíró, továbbá nótárius munkájának. Mi való­sult meg ezekből Tolna megyében? 1785-ben Jeszenszky alispán még úgy tájé­koztatta gr. Széchényi Ferencet, hogy a falvak többségében nincsen jegyző, ugyanezen év november 1-én Forster szolgabíró már azt jelenti a főispánnak, hogy a földvári járás minden községében és mezővárosában — Várdomb kivéte­lével — van nótárius; az 1788^as, 1789-es (nyomtatott) kurrentációs „nyugta­ívek" (amelyeken fel kellett mind a bíró, mind a jegyző nevét tüntetni) — arról tanúskodnak, hogy valamennyi megyei településnek van jegyzője. 205 Ezek termé­szetesen nem mindig makulátlan emberek: Ireg mezőváros pl. vizsgálatot kért volt jegyzője, Szabadi Ignác ellen, aki a városnak mintegy 200 forintját (állító­lag) magánál tartotta, ezen felül csalárd bejegyzéseiket tett a libellus portionalis­ba (a város természetben teljesítendő hadiadóját nyilvántartó könyvbe). Ilyen esetekben azonban nem lehet mindig pontosan felderíteni, hogy a feljelentésben mennyi a való és mit kell (mint pl. ebben az esetben is) egy mezővárosi érdek­csoport áskálódásának tekinteni, amely jelen esetben a nagyhatalmú Styrum­Limburgh gróf ispánjává avanzsált jegyző ellen irányul. 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom