Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

1697-ben a hivatalosan eljáró szolgabírót és alszolgabírót elfogták és bebörtönözték, 1699-ben pedig rátámadtak a döbröközi rácok Esterházy Pál dombóvári tiszttartójára és társaira, akik el akarták vinni zálogba a dalmandi mezőn legelő idegen marhákat, súlyosan megverték őket és csak három napi kínzás után engedték őket szabadon.

113 Egy részük katonáskodván, el voltak látva fegyverekkel, s így még veszedelmesebb volt a zabolátlanságuk. Ezért azután amikor 1699-ben megszervezték a megyei katonaságot, rögtön azt az utasítást kapták, hogy szedjék be a fegyvereket Grábócról s a többi rác helyről.

114 De azért is sok baja volt a megyének a rácokkal, mert nem voltak hajlandók az adóterhekben részt venni. Ez pedig közelről érintette a megyét, mert az adót egy összegben vetették ki rá, s ő reparciálta a falvak között. Mivel pedig, mint láttuk, még 1696-ban is majdnem annyi rác élt itt, mint magyar, ha ők kihúzzák magukat az adófizetés alól, a magyarokra elviselhetetlen teher nehezedik. Azt hangoztatták folyton, hogy ők katonák, csak a felségnek vannak alávetve, másnak nem engedelmesekednek, s nem tartoznak sem porcióadással, sem elszállásolással. Tulajdonképp azonban csak egy részük katonáskodott, az is csak rövid ideig, amint arra rámutatott megyénk, amikor 1691-ben Baranya és Valkó megyével közös gyűlésre jött össze Pécsett, s a királyhoz intézett felterjesztésükben előadták panaszaikat a súlyos helyzetük miatt; a fentiekhez azt is hozzátették, hogy „nem sok köszönet van a katonáskodásukban."

1

*

5 Ha pedig már nem tudtak kibújni a kötelezettségeik alól, akkor fogták magukat s otthagyták lakóhelyüket. Rendszerint nyáron jelentek meg, s télen, amikor a porciókat kellett volna fizetniök, összeszedték a termést s elmentek; az új lakóhelyükön pedig azt mondták, hogy már másutt fizettek, s így nem lehetett őket összeírni. Tudomására jutott ez a nádornak is, s ő meghagyta a megyének, hogy executióval kényszerítse őket fizetésre, mert — írta — ezek mind rablók, télen itt-ott az erdőkben van a téli szállásuk, s oly mértékben haramiáskodnak, hogy senki sem végezheti biztonságban a dolgát s nem utazhat.

116 Az 1696-i összeírásban is érdekes adatokat olvasunk róluk. Grábócnál pl. azt jegyezték fel, hogy különböző helyekről azért jöttek ide, hogy elrejtőzzenek. — Grábóc a hegyek között fekszik, a budai úttól nyugatra, — és senki urat sem akarnak maguk fölött elismerni; — Döbröközről pedig azt említették meg, hogy minden évben táborba szállnak és nem adóznak a megyének.

117 1696-ban Tolna megye panasszal fordult a nádorhoz, hogy rác katonák elhagyván a tábort, Simontornyába vették be magukat s itt azon a címen, hogy harcoló katonák, nem akarnak adózni. Nem tudjuk, hogy erre a panaszra-e, vagy más felterjesztésre, de november 22-én azt írta a nádor a megyének, hogy mint hallja, Símontornya, Döbrököz, Grábóc, Tamási és más ilyen (tehát rác) helységek nem akarnak a téli teherhez hozzájárulni, azonban felhívta tehát a megyét, hogy csak limitáljon rájuk is a portionale quantumból és kényszerítse őket a megfizetésre. A megye december 18-án jelentette Esterházynak, hogy parancsa értelmében mind a magyar (nationalis), mind a rác katonákat kényszeríteni akarta a téli teher vállalására, s mivel vonakodtak a közgyűlésen megjelenni, másolatban elküldte nekik a nádor parancsát. Ők azonban visszaküldték s azt üzenték, hogy mindaddig nem veszik tudomásul, míg csak a hadi tanácstól nem hoznak nekik parancsot. A nádor közölte ezt 1697 szeptemberében a hadi tanáccsal és 26