Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

gálni, gondoskodni kell arról, hogy a panaszos méltó és igazságos elégtételhez jusson.) Ilyen előzmények után jelent meg Görbőn á paraszt, akit a főbíró keményen megveretett (dire verberari curaverit) és csak utána adta ki neki a rendkívül leromlott állapotba került két lovat, sőt még a tartás költségeit is be akarta hajtani rajta. A paraszt — akit ügyének elintézésében Megyer község jegyzője patronált, ő fogalmazta meg beadványait — nemeslelkűen csak a lovak leromlásával neki okozott 33 forintos kár megtérítését kérte.

170 A számtalan panasznak végül is az lett a következménye, hogy Friebeisz János főbíró lemondásra kényszerült és utána még évekig fizette az általa megsértett személyeknek a bíróság által megítélt (vagy a sértettekkel történt megegyezés, az ún. eomplanatio során meghatározott) kártérítést. Milyen jellegű munkát végeztek a szolgabírák és hogyan, milyen eszközökkel hajtották végre a feladatokat? A) A szolgabírói munkában jelentős helyet foglalt el a közbiztonság megóvására, illetve a politia-ra (mai fogalmakkal élve: közrendészetre) vonatkozó feladatok ellátása. Ha a járás területén valahol úti-levél nélkül csavargó egyént vettek őrizetbe, a falunak kötelessége volt bekísértetni a főbíró vagy a szolgabíró lakhelyére, ö végrehajtotta a „jóságos vallatást" (examen benevolum) és amennyiben az őrizetbe vett személynek csak az volt a rovásán, hogy okmányok nélkül csavarog vagy kéreget, a kihallgatás befejezése után rendszerint 6—12 botra (a nő •— vesszőcsapásra) szóló büntetést kapott, ennek kiállása után pedig általában visszakísértették állandó lakhelyére. A rossz egészségi állapot, terhesség és egyéb körülmények — a büntetés végrehajtását kizáró okot képeznek, számos naplóbejegyzés tanúsága szerint ilyen esetben a szolgabíró megelégszik a hazatoloncolással. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a megyei nemesség az idegenektől nem mindig követelte meg az úti-levelet: így például egy passualissal nem rendelkező kőműveslegény csaknem két évet dolgozott Dőry Ignác kapitány birtokán, míg végül csavargás miatt a megyei börtönbe került. Az is jellemző, hogy a földesúr (aki a csavargás elősegítéséért, a conniventia-ért természetesen semmi büntetést nem kapott) —ezt az alkalmat használta fel arra, hogy — a megfelelő levonások után — kifizesse munkását (a börtönben!).

171 A szolgabíró feladatai közé tartozott az elítélt rabok, vagy őrizetbe vett személyek elszállításáról való gondoskodás: Perczel Ignác főbíró naplójában kötelességének tartja megemlíteni, hogy egy Baranya megyei hajdú bekísért hozzá egy megvasalt személyt (akit egy katonai bíróság két év áristomra ítélt és akit Nyitrára kellett elszállítani). Bekísértette a megyei huszárral Szekszárdra, innen valószínűleg egy másik megyei katona kísérte tovább Fejér vm. legközelebbi szolgabírájáig: ilyen esetben a megyék adták kézről kézre egymásnak a rabokat. Gyakran előfordult azonban az is, hogy az elítéltet falutól faluig kísértették, ilyenkor a kísérőket mindig az érintett községek adták, így néha 8—10 egymást váltó őre is volt az invinculatus-nak, amíg egy megyén áthaladt — ha közben meg nem szökött. Gyakran kapott a tisztségviselő arra is utasítást, hogy vegyen őrizetbe eljárás alá vont személyeket és gondoskodjék ezeknek a megyei börtönbe, Szekszárdra való beszállításáról. Így történetesen 1786. aug. 16-án utasítást kapott Perczel főbíró: egy tabódi, valamint kilenc zombai férfit, mint verekedés miatt eljárás alá vont személyeket, kísértessen be Szekszárdra. A naplóbejegyzés: a feladat végrehajtására kiküldtem a megyei katonát. Más alkalommal arra kap parancsot, hogy Müller János kisdorogi parasztot, aki a 251