Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

mert sem az alispán, sem a kerületi főispán — akik a diáriumokat ellenőrizték — nem emeltek ez ellen kifogást). A többi judlium naplója azonban arról tanúskodik, hogy a nagy mezőgazdasági munkák időszakában az igazgatási apparátusnak jóformán egyetlen tagja nincs, aki a kurrensek kézhezvételén és a községekbe való kijuttatásán kívül más igazgatási feladatot elvégezne. Az aratás vagy szüret idején készített diáriumok tehát „megkaptam"-naplók („Percepi currentalia etc "), ha a szolgabírák elé vezetnek egy-egy úti-levél nélkül csavargó személyt, gyorsan kiszabják a megfelelő ítéletet (rendszerint 12 botot, ezenfelül elrendelik az állandó lakhelyre való visszaküldést), majd végzik tovább munkájukat, irányítják „oeconomia"-jukat. Régi tapasztalat szerint az évnek ebben a periódusában nagyon sok vita keletkezik a földesúr és parasztjai között: a nemesek jó része ekkor követel — az urbárium előírásait megsértve — többletrobotot, hogy veszteség nélkül, gyorsan be tudja takarítani a majorság termését; ilyenkor támad a legtöbb nézeteltérés a dézsma, illetve kilenced beszedése, valamint elszállítása miatt is. A nyári időszakban kell a „tűzrendészeti igazgatásnak" a jozefinista rendszer által kiadott szabályok betartatása érdekében a legintenzívebben tevékenykednie stb. Noha a jozefinista igazgatási reform egyik főcélja éppen az ügyek folyamatos intézésének biztosítása volt, a nyári időszakban az apparátus nemcsak a fokozott — az évszak jellegéből adódó — feladatokat nem látja el, hanem gyakran még az egyszerű előírásokat, meghagyásokat sem teljesíti, az időpontot nem tartja alkalmasnak a munka végrehajtására. Frank Ferenc — a dombóvári járás Regölyben élő vice-judliuma — például, amikor utasítást kapott arra, hogy az iregi családokhoz kihelyezett cigánygyerekek eltartásával kapcsolatos panaszokat vizsgálja ki (a nevelő családfők ugyanis nem kapták meg a megyei pénztárból a tartásért járó összeget), nemes egyszerűséggel jelenti: Szabadi Ignác, az oppidum egykori jegyzője („most gr. Styrum-Lámburgh ispánja" — íme a nagybirtok káderszívó hatása!) nem talált az égető mezei munkák miatt megfelelő terminust és ezért nem tudta az utasítást végrehajtani.

160 Az égető munka azonban nemcsak a mezőváros volt jegyzőjét akadályozta meg abban, hogy időpontot tudjon találni egy feladat elvégzésére, hanem Frank Ferencet is. Ugyanebben az időszakban az alispán megdorgálta a járási tisztségviselőket, mert nem terjesztették fel idejében a lovak összeírásáról készült jelentést. Mi volt a mulasztás oka? „A Szekszárdon, június 19.-i dátummal aláírt kurrensben megszabott feladatot a főbíró úr maga akarta végrehajtani, de június végén mégis hozzám küldte az anyagot. En viszont az égető mezőgazdasági munka-időszak miatt a jelentést csak július 17.-én tudtam elkészíteni, ekkor azonnal beküldtem Szekszárdra."

161 Amikor nem a mezőgazdasági munkák „hibáztathatok" valamilyen feladat végrehajtásának elmaradásáért, előtérbe kerül a betegségre, a megrongált egészségi állapotra való hivatkozás. Balogh István főbíró — miután a Gyönkön elkövetett visszaélései miatt csakugyan megvonták félévi fizetését — hosszú hónapokon át betegeskedett, ezért igen gyakran szerepelnek naplójában ilyen bejegyzések: „okt. 6—7.-én a hosszantartó lázat kísérő túlságos gyengeség miatt ismét betegen feküdtem, közben — ha néhány órára felkelhettem — a naplómon dolgoztam".

162 A késői kutató nem kételkedhet a bejegyzés valódiságában — máresak azért sem, mert a nevezett tisztségviselő néhány évvel később meghalt és így halálával is tanúsította: az előző években nem „diplomáciai betegségiben szenvedett. Mégis meg kell jegyezni, hogy betegsége furcsa „lefolyású" 248