Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

volt: egyes feladatok elvégzésében gátolta, más esetben viszont nem volt ilyen hatása. Bizonyíték: október 1-én megkeresést kapott Kalocsáról. Ebben az érsekség fiskálisa kérte: tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a Foktőről néhány évvel korábban önhatalmúlag elűzött parasztok (akik ekkor a földvári járás községeiben — Gerjenben, Pakson, Madoesán, illetve Bölcskén éltek) jelenjenek meg okt. 11-én Foktőn. Balogh István azonnal intézkedett. Viszont két héttel korábban (szept. 17-én) vette kézhez a Helytartótanács 36.996. sz. intimátumát, amely megtiltja a földesuraknak jobbágyaik illetve parasztjaik ütlegelését és elrendeli: testi fenyítés helyett csak közmunkára, vagy áristomra szóló ítéletet lehet rájuk kimondani. Ebben az esetben az alábbi megjegyzés került a naplóba: „amint felépülök, közölni fogom a földesurakkal és tisztjeikkel". Erre csak egy hónappal később került sor. Még a valódi betegség is ürügyet nyújtott tehát arra, hogy a tisztségviselő félretegye a számára kellemetlen rendelkezések közlését, jó volt arra, hogy — betegségére való hivatkozással — „fektesse" azokat az intézkedéseket, amelyekkel nem értett egyet.

163 A betegség azonban sokkal furcsább és kicsinyesebb dolgokban is „befolyásolta" Balogh főbírót. Naplója tanúsága szerint „november 9.-én hosszú betegségem után jelentettem a megyének, hogy a dunaszentgyörgyiek június 15.-én találtak egy kese kancát (ezt a törvényes előírásoknak megfelelően aznap át is adták nekem), a lovon semmi jelzés nincs, nyírott sörénye és farka varí\

m Csaknem öt hónapon keresztül tartott tehát egy lovat a főbíró — a mezőgazdaság szempontjából „égető dologidőnek" nevezhető időszakban, de betegsége megakadályozta őt abban, hogy a talált jószágot a szabályoknak megfelelően kurrentáltassa. Időközben többször járt Szekszárdon, részt vett úriszéki ülésszakokon, egyéb — birtokától távoli — feladatok végrehajtásában. Ügy hiszem: megalapozott az a judicium, hogy a betegség igen sokszor csak takaróul szolgált — mögé lehetett bújni, ha a szükség úgy hozta; az aegritudo viszont nem jelentett akadályt abban, hogy a tisztségviselő közvetlenül vagy közvetve (vicéje, esküdtje, segédje vagy bárki közreműködésével) azonnal intézkedjen, ha a megkeresés vagy rendelkezés kedvére szolgált. b) A szolgabírák egy része lelkiismeretesen törekedett arra, hogy színvonalasan végrehajtsa az uralkodó, valamint a kerületi főispán rendelkezéseit: ez elsősorban a pályakezdőket jellemezte, azokat, akik ekkor indultak meg hivatali karrierjük útján,

165 de ugyanezt el lehet mondani a máshonnan ide került, „importált" tisztségviselők jó részéről is.

166 A többség azonban a feladatok végrehajtásában nem törte össze magát, a kerületi főispán munkába állását követő időszakban ugyanazok a hibák (felületesség, késés stb....) jellemzik a szolgabírói ügyintézést, mint amelyekre a megyei munka elemzésénél már rámutattunk. A beküldött diáriumok jórésze — Széchényi véleménye szerint — olyan, hogy abból egyáltalán nem (vagy csak hosszas kombinatív tevékenységgel) lehet megállapítani: tulajdonképpen mit hajtottak végre és mit nem. Ezért — az általa gyakran alkalmazott módszerrel élve — egy somogyi szolgabíró diáriumát küldi meg Tolnának, hogy vegyék figyelembe és kövessék a mintát.

167 Néha elemi dolgokra kell a szolgabíró figyelmét felhívni: ne csak azt írja be a naplóba, hogy ekkor és ekkor részt vett valamelyik úriszék ülésén, hanem azt is, hogy mi volt az egyes perek tárgya, kik voltak az ellenérdekű felek és — a lényegesebb bizonyítékokra alapozottan — milyen ítélet született. Ennek jobb megértetése érdekében illusztrációképpen ebben az esetben egy baranyai szolgabíró hasonló tárgyú naplójának másolatát küldi meg. Néhány 249