Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

községeibe az uralkodó maradandó értékű rendelkezései: a jobbágypátens, az igazgatási és bíráskodási reformintézkedések; kurrensekben adta meg a megye, vagy a Helytartótanács a bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek leírását, az eltulajdonított dolgok megnevezését és leírását, egyszóval: a jozefinizmus időszakában a kurrensek a hivatalos lapot és a napi sajtót egyaránt pótolták. így hirdették ki azokat a rendelkezéseket is, amelyeket a polgár fölötti paternalisztikus gyámkodás — jószándékú, „felvilágosító" jellegű — monumentumai közé sorolhatunk. A homok- és kőbányászatnál sok omlás miatti szerencsétlenség történt? ,,Kegyes királyi meghagyásra" a Helytartótanács kurrentáltat egy rendeletet, amely szerint a munkagödrökben a földet előbb mindig felülről kell elmozdítani (19 374. sz. ultimátum — 1784. aug. 17.). Minthogy az egészségre súlyosan ártalmas — ugyanígy kurrenssel hirdetik ki a tiltó parancsot: a jövőben tilos a gyermekek ételébe és italába bort, vagy egyéb szeszes italt keverni (3203. sz. HT. intimatum — 1785. febr. 14.); a talaj- és árvizeknek kitett lakások egészségesebbé tételére (13473. sz. HT. int. — 1784. június 14.) és a veszett kutya harapásának gyógyítására (9291. sz. HT. int. — 1784. ápr. 16.) kiadott rendelkezések éppúgy a kurrentációval kerülnek le a falvakba, mint a női fűző (közönségesen Buffandli) használatának ártalmasságára figyelmeztető rendelkezések (pl. a 14326. sz. HT. int. — 1784. június 21.). Ügy tűnik azonban, hogy a divat parancsát szívesebben követő nők nem mind hajtották fegyelmezetten végre ez utóbbi intimatumot, mert a tilalmat a Helytartótanács egy év múlva kénytelen volt megismételni, erre az adott apropót, hogy — állítólag — egy nemeslány 1785. június 29-én a túlságosan szorosra kötött fűző miatt halt meg; ez megakadályozta a vér cirkulálását és emiatt apoplexia lépett fel nála.

126 Az ilyen kurrensek meglehetősen lassan „futnak" át a megyén (illetve többször is vissza kell térni egy-egy kérdésre): 1784. május 13-án olvassák fel megyei közgyűlésen azt az intimatumot, amelyben a Helytartótanács információt kér, hogy Wollstein professzornak a marhatenyésztés biztonságosabbá tételét szolgáló kis könyvecskéiből mennyit igényel a megye.

127 A völgységi járás föszolgabírájának csaknem másfél évvel később megírt naplóbejegyzése szerint (1785. szept. első fele) „A Barom Állatok sebb gyógyittása Tudományárul" írt könyvet mindössze egy lengyeli lakos kívánja megvenni; a nevezett professzor egy másik könyvét, „A Marha Dögrül írt jegyzések"-et nem igényli senki. A „Lovak nevelésérül és Ménesekrül" írt kétkötetes (egy forint 36 krajcárért árusított) könyvet a völgységi járásban csak a két híres lónevelő, id. és ifjú Dőry Ádám kívánja megvásárolni, a dombóvári járásban viszont csak a főszolgabíró és a veszprémi püspökség uradalmának tiszttartója tartott igényt 2—2 példányra.

128 A szolgabírói naplók tanúsága szerint egy másik, hosszú című felvilágosító munkából („A Falusi Embereknek írt oktatás, melybül kiki meg tanulhattya miképpen kellessék a Vízben holt, fel akasztatott, meg fullatt, meg fagyott, a hévségben el ájult és a ménkütül meg üttetett Sze~ rentsétlen felebaráttyán segitteni") egyetlen példányra sem tartottak igényt, holott ilyen sok tudomány megszerzéséért a 17 krajcáros vételár egyáltalán nem nevezhető borsosnak.

129 Hogyan oldotta meg a kurrentációt Tolna megye? A megye sajátosságainak megfelelően — a többségben levő magyar nyelvű községek mellett szép számmal voltak a megyében német, illetve több nyelvű települések — a központi szervektől leküldött kurrenseket le kellett előbb fordítani a lakosság nyelvére („in linguam vernaculam"). Ezt a megye valamelyik jegyzője, illetve kancellistája végezte el. A német ügyintézési nyelv bevezetése előtt két 235