Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

A parasztság anyagi helyzetére vonatkozó kérdések konkrétak: a válaszban meg kell jelölni, hogy mennyi tizedet adnak a parasztok, mennyi szénát vagy pénzt kap az uradalom az első kaszálás, illetve a sarjú után, a kérdőív összeállítóját érdekli a szőlődézsma vagy hegyvám konkrét nagysága és sok egyéb dolog is. Az apparátus ezt használta fel ürügyként a „lázadáshoz". A szolgabírák ugyanis — maguk is birtokos nemesek — a sarkalatos jogok nyílt megsértésének fogták fel a „Kérdések"-et, úgy vélték: a rendezett és előrelátó igazgatás alapjainak lerakására törekvő főispán a nemesség „gyomrába akar látni", formailag ezért szabotálta a tisztikar a kérdések megválaszolását. Ezért 1785 őszén Széchényi arra kényszerült, hogy újabb rendelkezést küldjön ki a szolgabírákhoz a kérdőív kitöltésével kapcsolatosan. Ebben nyíltan megírja: tudomására jutott, hogy egyes tisztviselők szándékosan félremagyarázva a Kérdések e részét, hamis hangulatot szítanak az egészséges rendelkezések végrehajtása ellen.

115 Ö maga is birtokos nemes, a „Kérdések" kiadásával nem a földesúri jövedelem firtatása volt a célja, a rémhíreket terjesztő tisztségviselők is tudhatnák: egyetlen kérdés sem vonatkozik az uradalmak saját kezelésben tartott területének (majorjának) nagyságára, az ebből eredő jövedelemre, vagy a földesúri regálék, a makkoltatás stb. hasznára. Egyetlen célja volt csupán, az, hogy megállapítsa a paraszt tényleges helyzetét. Ezt viszont tudnia illik a megyének is — részben a különféle jelentések (tabellák) összeállításához, részben a fejlődés, a gyarapodás-csökkenés számontartásához. A szolgabírákkal tehát ő csak azt akarta megjegyeztetni, hogy hol kisebb, illetve nagyobb értékű a jobbágy szorgalma (industria-ja). Ennek ellenére — elismerve, hogy a kérdések konkrét megfogalmazása félreértésekre ad okot, tápot nyújthat a rosszindulatú ferdítésekhez — külön futárral rendelkezést küldött az alárendelt megyéknek, a Kérdések-bői töröltette a szolgáltatások konkrét mennyiségére vagy összegére vonatkozó részeket. Ugyanakkor szükségesnek tartotta — nyilván azért, mert panaszt tettek ellene, ennek azonban nem találtam nyomát —, hogy a kancellária számára magyarázatot adjon: a kérdéseket vagy dika-összeírásokból vette, vagy pedig hatályos uralkodói pátensekből, elvi rendeletekből (normálé), egyrészt a munka megkönnyítésére, másrészt azért, hogy a tisztségviselők emlékezetébe idézze a királyi rendelkezésekkel kapcsolatos konkrét kötelezettségeiket.

116 A parasztság helyzetére vonatkozó többi kérdés is tanúsítja, hogy a kerületi főispánnak valóban ez lehetett a célja. Ezek közül különösen figyelemre méltóak a falu mindennapi életére és gazdasági helyzetére vonatkozó kérdések: hány cigánynak van a községben háza? Kitették-e a falu bejáratához a numerus számát, valamint a falu nevét (németül és hazai nyelven) feltüntető táblát? Hogyan öltözködnek a falu lakói? Temetéseknél, esküvőnél, keresztelőnél tartanak-e vendégeskedést, illetve tort? Vannak-e a parasztoknál fegyverek? Dolgoznak-e azokon az ünnepnapokon, amelyek megtartását az uralkodó rendeletileg eltörölte? A fáizási jog gyakorlásánál betartják-e a kiadott erdőgazdálkodási rendelet előírásait? Milyen házakban élnek a község lakói (milyen anyagból építették hajlékukat?) Ha fából: miért nem tartották be az uralkodó rendelkezéseit? stb. Valóban: minden egyes kérdésnek egy-egy uralkodói pátens képezi az alapját. A jozefinizmus gazdaságpolitikai céljait, valamint eszközeit tükrözik az alábbi kérdések: mennyi három évnél idősebb kanca és mén, ökör, bika és tehén van a községben? Mennyi az egy év feletti juhok, sertések és kecskék száma? A lakosság igénybe veszi-e a megyei apaállatok „szolgáltatásait"? Milyen eredménnyel? Ha az eredmény nem kielégítő: hogyan lehetne a hibát or230