Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

nyersanyagot? Ha nem: hol szerzik be? Milyen alkalommal és milyen áron? Lakóhelyükön el tudják-e adni áruikat? Ha nem: hol értékesítik azokat? Mesterségük gyakorlásáért milyen taksát fizetnek a földesúrnak, illetve a megyének? Ha a mesterember „hazafi" (patriae filius): hol tanulta meg a mesterséget? Ha „jövevény": honnan jött, mikor és kinek az ajánlására fogadták be? A mesteremberek tagjai-e valamely céhnek? Milyen vásárokat látogatnak? A mesteremberek saját avagy bérelt házban laknak-e? stb. f) 47 kérdésre vár választ a kerületi főispán az adott igazgatási egység kereskedelmi ellátottságának és problémáinak felderítéséhez. A jozefinizmus egyik központi törekvése volt a kereskedelem istápolása, a gyors fejlődéshez szükséges feltételek megteremtése, ennek megfelelően ezek a kérdések átfogják a kommerciális tevékenység úgyszólván valamennyi ágát. Figyelemre méltó az a „finomság" is, ahogyan pl. a kérdőív összeállítója különbséget tesz a nyersanyagot, mezőgazdasági terményeket felvásárló (quaestores), továbbá a késztermékeket árusító kereskedők, az „árus emberek" (mercatores) között. Az alapstatisztikai adatokat nem számítva fontosabb kérdések ebből a csoportból: hol és mit árusít a faluban élő kereskedő? Honnan szerzi be és hogyan szállítja el az árut (pl. bérkocsikkal)? Vannak-e a járás községeiben és a kérdéses faluban a rakomány valamint az emberek megszállását biztosító helyek? Biztonságosak-e (nem közbiztonsági, hanem elsősorban forgalmi, műszaki szempontból) az utak? Hogyan lehetne azokat járhatóbbá tenni? A kereskedő az ország területén vagy külföldön gyártott árukkal kereskedik-e? Van-e raktára? A raktár tűzbiztos-e? Ha több kereskedő társaságot alkot: mi ennek a neve, hány tagja van, a tagok hol laknak? Milyen vásárokat látogatnak a kereskedők? Milyen kötelezettségeik vannak a megyével szemben? Milyen egyéb terheket visel, ezeket rendben fizeti-e? Szabadon eladhatja-e áruját? Ha ebben akadályozzák: kap-e ilyenkor valahonnan segítséget? Jól vezeti-e könyveit? Mértékegységei hitelesek? Gyakran ellenőrzik-e őket? Előfordult-e, hogy tiltott cikk értékesítésén kapták valamelyik kereskedőt?

110 Hányszor? Kötelezettségeit készpénzben vagy kötelezvénylevélben (váltóban) teljesíti-e? stb. g) A kérdőív egyik legjellemzőbb kérdéscsoportjában a főispán elsősorban a lakosság katonai terheire, a hadsereg és a polgári lakosság viszonyára, valamint a katonai szolgáltatások igazságos és pontos adminisztrációjára vonatkozó kérdéseket tesz fel a szolgabíráknak (szám szerint 58-at). Ahogy Széchényi megjegyzi a kancelláriára felterjesztett kérdőívpéldányon: fontos feladatának tartja a katonaság és a polgári lakosság közötti jó viszony megteremtését, a „béke és nyugalom" helyreállítását, ennek elsődleges feltétele azonban az, hogy a valóságos helyzetet, az egyik illetve másik fél részéről felmerült általános problémákat pontosan ismerje. Ezek birtokában tudja csak a megfelelő intézkedéseket megtenni. Mindenekelőtt tudni akarja: az egyes katonai szálláshelyeket (contractiones) melyik községnek kell élelemmel és takarmánnyal (az űn. orális és equilis-porcióval) ellátni? Milyen messze vannak a községek a szálláskörlettől? A katonát eltartó jobbágyok rendesen megkapják-e a quantumot? Hol laknak a megyei katonai biztosok? (Ezeknek az állandó és átvonuló katonaság ellátásának megszervezése volt a feladatuk — HL). Ezek ismernek-e a magyaron kívül más nyelvet? A földesuraknak, községeknek és az egyes parasztoknak vannak-e panaszai és perei a katonaság ellen (és fordítva)? Ezek milyen jellegűek? Vannak-e a községben üres kvártély-házak?

111 Bérbeadják-e ezeket? Ha igen: kiknek és milyen feltételekkel? A jobbágyok — ha a katona223