Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

vántartáshoz, valamint a szolgabírák diáriumához mutatót kell készíteni a szótárkészítés elveinek megfelelően, ennek alapján mind az egyes személyekre, mind a községekre vagy ügyekre vonatkozó előzmények gyorsan kikereshetők. Az ügyintézés meggyorsítása érdekében kéthónapos határidőt szabott a járáson belüli körzetek (numerusok) kialakítására — ezt a megye végre is hajtotta. Az új főispán nemcsak általánosságban beszél a falusi jegyzőkről, hanem előírja, hogy a megye két hónapon belül dolgozzon ki tervet a községek jegyzővel való ellátására és ezt terjessze fel. Talán az előírás nem elég világos (a megye nem tudja, hogy milyen legyen ez a terv), ezt nem hajtják végre. Jeszenszky Sándor alispán a határidő leteltével csak azt tudja jelenteni: bíró van minden községben, a legtöbb helyen azonban jegyző nincs.

100 Progresszív eleme az Utasításnak a 25. § rendelkezése: ha a szolgabírák nem laknak a járás területén (vagy nem tudnak megfelelő szállást szerezni) — a megye béreljen számukra hivatali helyiséget és kvártélyt. A feladatok meghatározásánál viszont szembetűnő, hogy az apparátus adottságait nem igen veszi a főispán figyelembe: sok olyan feladatot ír elő a tisztségviselőknek, amelyek elvonják őket az érdemi ügyintézéstől. A szolgabírónak pl. kéthetenként két példányban le kell másolnia naplóját (egyet az al-, másikat a főispánnak kell felterjesztenie), de számos ilyen jellegű feladatot kapott a megye is (pl. a Helytartótanácsnak felküldött tabellákat, információkat stb. küldje meg Pécsre is). Meg kell azonban jegyezni, hogy gr. Széchényi az Instructio-t nem tartja megváltoztathatatlan normának, egyik jelentésében hangsúlyozza: ellenőrzései során megvizsgálja majd, hogy a rendelkezésekből mi vált be és mi az, amit el kell hagyni. Enélkül is megtett ilyen rendelkezéseket: hamarosan intézkedett például, hogy a judlium egy példányban másoltassa le napióját és ezt az alispánon keresztül terjessze fel hozzá (így a Schreiberei csökkentése mellett azt is láthatja, hogy az alispán mire figyel fel a diárium ellenőrzésénél). Az is figyelemre méltó, hogy a főispán rendkívül nagy szerepet tulajdonított az egészségügyi igazgatási feladatok jó ellátásának, mert „valetudinis curandae ratio inter praecipua administrationis publicae capita refertur", ennek megfelelően az 56. §-ban elrendeli: ha valamelyik megyei illetve járási egészségügyi tisztségviselő hiányzik, vagy az alispán úgy ítéli meg, hogy többre van szükség — azonnal tegyen neki — megfelelő indoklással ellátott — javaslatot. Hogy ez nemcsak szólam, azt egy későbbi főispáni (beszámoló) jelentése is igazolja. Eszerint 1785 nyarán — amikor megkezdte Pécsett a munkát — Verőce megyében nem volt bába, de Szeremben is csak egy működött. Minthogy e két szlavóniai megyében horvátul tudó bábákra volt szükség, úgy döntött, hogy ezeket a megyei pénztár terhére taníttassák ki (évi 50—100 forintot szánt erre fejenként), a két megye főorvosának pedig utasítást adott: „ösztönözze" a polgárasszonyokat arra, hogy Budán tanulják ily módon ki a szakmát.

101 b) Az Alispáni Utasítás második része (60.—91. §) a bíráskodás meggyorsításával, valamint igazságosabbá tételével kapcsolatos feladatokat tartalmazza (ugyancsak a kancellárián készült tervezet alapulvételével): az úriszék-tartással kapcsolatos előírásokat, a különféle megyei törvényszékekre vonatkozó rendelkezéseket, a büntető ügyek elbírálásában követendő háromféle (sommás, gyorsított és rendes) eljárásra vonatkozó szabályokat. Ebből a matériából két rendelkezés figyelemre méltó: ha valaki világos adósságból eredő követelés vagy az okozott kár megtérítése miatt fogatja le adósát és a befogott — családja fenntartásának veszélyeztetése nélkül — nem tudja élelmezni magát, a felperes köteles napi 3 krajcárt a befogott tartására fordítani.

102 A másik: 224