Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

A 10 kerületi főispán közül egyedül gr. Széchényi volt az, aki úgy kívánta megszerezni a szükséges helyismeretet, hogy megyéi részére kiadta a Kérdések-et, azzal a feladattal, hogy amikor 1785 őszén ismét a megyébe jön (az általános vizitáció végrehajtására) a tisztségviselők adják át neki a kidolgozott válaszokat. A felvilágosult abszolutizmus államszervezési céljait és módszereit kitűnően megvilágítja a Kérdések kiadásának, illetve helyes megválaszolásának szükségességét indokoló főispáni rendelet. „Mindenki előtt ismeretes: az állam létrehozásának legfőbb oka az, hogy egyesült erővel könnyebb gondoskodni az élethez nélkülözhetetlen biztonságról, előnyökről, valamint feltételekről, mint egyénileg. Ebből természetszerűleg következik: a közigazgatásban működő személyeknek minden erejükkel törekedni kell arra, hogy a hűségükre (gondjaikra) bízott emberek olyan boldogságban és jólétben éljenek, amilyet a feltételek lehetővé tesznek. Ennél fogva az is alapvető feladat, hogy aki — bármilyen beosztásban •— mások kormányzásának jogával rendelkezik, ismerje a rábízott terület termékeit, terményeit és iparát; tudja azt, hogy ezekből mennyi a felesleg a terület lakosainál (amelyet át lehet adni másoknak), de azt is, hogy a járásban miben mutatkozik hiány, mit kell máshonnan beszerezni. Egyszóval: legyen áttekintésük, hogy milyen is körzetük, de főleg az ott lakó emberek fizikai és morális helyzete."

105 Minthogy az uralkodó a kerületi főispánok elé legfontosabb feladatként állította: segítsék elő az egyén, valamint a közösség felvirágzását, keressék meg az ennek elérését legjobban és legbiztosabban szolgáló eszközöket — ő ehhez alapvetőnek tartja a kerület reális helyzetére vonatkozó valamennyi fontosabb adat ismeretét. A Kérdések-re adott válasz azonban nemcsak a főispán munkáját könnyíti meg, javára lesz a megyének is, hiszen mindenütt könnyebb az ügyintézés, ahol ismerik az alapvető adatokat. A XX. sz. első évtizedeiben az államigazgatási jog kiváló munkásai az adminisztratív tevékenység számottevő megkönnyítését várták az úgynevezett adatbankok, községi adattárak megteremtésétől. A pécsi kerület részére kiadott Kérdések szinte anticipálják azokat a megoldásokat, amelyekért csak sokkal később indult harcba a tudomány — egész Európában. A Kérdéseket 1785. július 9-én kapták kézhez az érintett főszolgabírók és érdemes szemügyre venni: tulajdonképpen mire kellett választ adniok a tisztségviselőknek — nem több, mint két hónap alatt.

106 A kérdőív formailag két részre oszlik: az első rész 40 kérdésében a járás általános helyzetére vonatkozó — jobbára földrajzi illetve demográfiai jellegű — kérdések szerepelnek. Egyebek között: a járás melyik megye, melyik járásával határos? Milyen a területe: hegyes, dombos, vagy sík? Milyen folyói vannak, és ezek közül melyik okoz — esetenként vagy rendszeresen — árvizet? A járásban hány mezőváros, község és puszta van? A terület melyik részén leggazdagabb (illetve legszegényebb) a lakosság? Az általános jellegű kérdések másik csoportja viszont már az igazgatási reform szempontjából érdemel figyelmet: adminisztratív szempontból hány részre van a járás felosztva? Helyes-e a felosztás? Vannak-e olyan (természeti) akadályok, amelyek nehezítik a járás rendszeres ellenőrzését? Hogyan lehetne ezeket megszüntetni? Ha a járás nincs felosztva: hogyan lehetne négy részre osztani a szölgabírák és az esküdtek között? A tisztségviselők a járásban laknak-e? Ha igen, hol? A járás centrumában, vagy a periférián? Ha nem: milyen messze van a lakhelyük? Hogyan lehetne „átköltöztetni" őket? stb. A II. rész teszi ki az összes kérdés több, mint 90 százalékát a Kérdésekben és ezek megválaszolása még a lelkiismeretes munkát végző tisztségviselő 226