Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183
meg. 67 Ez a bizottság is a hagyományos módon tevékenykedett, egy hónappal később már azt tudta jelenteni a közgyűlésnek, hogy „az állítólagosán kivágott fák tuskóit nagy hó fedi és ezért nem tudta azokat összeszámlálni, feladatát ezért nem tudta végrehajtani". 08 Ebben az esetben nem is annyira a tény figyelemre méltó, hanem a bejelentés „táblabírói" fogalmazása, az érdektelen vizsgálóbizottság elszólása: az állítólagosság megemlítése tükrözi, hogy a bizottság eleve elfogult Apponyi rovására, csak éppen rossz helyre teszik a kétkedést kifejező szócskát, hiszen állítólagosán kivágott fákat nem lephet be a hó, csak olyanokat, amelyeket ténylegesen is kidöntöttek. Említést érdemel, hogy a megye ezúttal is felháborodottan tiltakozik alispánja megrágalmazása ellen, sérti őket Apponyi beadványának a Jeszenszky re vonatkozó passzusa, hiszen alispánjukat — aki hosszú ideje tölt be vezető szerepet a megye közéletében — töretlen hűségű, a közügyek intézésében jártas, tapasztalt és jellemes embernek ismerték meg és nemcsak őrá, de a megye közösségére is sértő Apponyi beadványa. Pert azonban nem kívánnak indítani „becsületsértésért", csak az alispán, valamint a völgységi főbíró közötti rokonság távoli fokát illetve áttételességét fejtegeti hosszasan a közgyűlés, valamint azt, hogy a tisztségviselők szabályszerűen jártak el. Ebben egy cél vezeti őket: szeretett alispánjuk feje fölül el szeretnék távolítani az uralkodó felháborodásának várható következményeit. 69 A gyönki paraszti panaszok pártatlan megvizsgálásának, a jogos követelések teljesítésének elmulasztásában a megyei tisztikart a nemesi érdekek azonossága, a leplezetlen osztályérdek nyílt szolgálata vezette. Az Apponyi-féle határperben viszont azért húzott ujjat a megyei igazgatás vezető csoportja a megye egyik legnagyobb földbirtokosával és magával az uralkodóval is, mert valamilyen — számunkra most nem releváns — ellentét feszült a Dőryek, Jeszenszkyk és Perczelek, valamint Apponyi Antal között, a kialakult megyei ügyintézési gyakorlat pedig lehetővé tette, hogy az apparátus ilyen esetekben — különösebb veszély nélkül — elfogultan irányítsa a vita lezárását. II. Az igazgatási reform kezdetei A kerületi főispánok (királyi biztosok) beállítása Az előzőekben vázolt (nehézkes, részrehajló — a nemesi érdekeket igen gyakran leplezetlenül és közvetlenül szolgáló, az általános államtani alapelveket, valamint az igazságosságot egyaránt megcsúfoló) megyei „malgoverno" felszámolására II. Józsefben lépésről lépésre erősödött meg a reform elképzelése és a felismerés 1784 végén—1785 elején döntő lépések megtételére, a régi gyakorlattal való gyökeres szakításra indította az uralkodót. A reform kezdeti, de talán legdöntőbb lépéseként II. József — minden létező probléma felszámolására alkalmasnak hitt legjobb megoldásként — „működő főispánokat" (fungentes Supremos Comites, würckende Obergespánne) kívánt megbízni a végrehajtó tevékenység irányításával. Az addigi névleges főispánok nem laktak megyéjükben, közvetlenül nem ismerték annak helyzetét és problémáit, II. József véleménye szerint egyebek között ez is közrejátszott abban, hogy a megyékben 205
