Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

a Karok és Rendek vitatták az uralkodó döntéseinek helyességét és nem hajtották végre rendelkezéseit. Az abszentista főispáni intézmény kialakulásáért azonban nem maguk a főispánok marasztalhatók el: többségük fontos kancelláriai, kamarai, helytartótanácsi és egyéb országos tisztséget töltött be — már akkor, amikor kinevezését megkapta! — ez szükségszerűvé tette azt, hogy megyéiktől távol (általában Bécsben vagy Pozsonyban, illetve Budán) éljenek, így nem teljesen jogos az a szemrehányás, amellyel Marczali — pejoratív éllel — tevékenységüket értékeli kitűnő munkájában.

70 Az igazgatási reformtevékenység kiinduló pontja tehát a kerületi főispánok beállítása volt, de már a gyakorlati végrehajtás előkészítése, a részükre kiadott Instructio formába öntése oda vezetett, hogy a megindult lavina lépésről lépésre „vastagodott", a nóvumok száma állandóan gyarapodott. Így a kerületi főispánok beállítása lényegében egy nagyszabású reform-program kezdőpontja lett, olyan reformé, amely érintette az állami tevékenység jóformán minden lényeges területét, egy gyakorlatinak tűnő intézkedés tehát nagy jelentőségű (és szerfölött tanulságos) igazgatási (eljárási és anyagi) jogalkotás, valóságos adminisztrációs kódexek elkészítésének kiindulási pontjává vált. A koncepció megszületésének és lépésről lépésre történő izmosodásánakmódosulásának valamennyi mozzanatát nem tudjuk az eddig ismert levéltári matéria alapján teljes egészében figyelemmel kísérni: sok jelentős aktát (elsősorban a magyar kérdések eldöntésében is nagy szerepet játszó Államtanács gazdag levéltári anyagát) elemésztett a II. világháború tűzvésze. Ezenfelül a reform intézkedéseinek kidolgozása során az uralkodó az érintett kancelláriai vezetőkkel és referensekkel gyakran személyesen tárgyalt meg problémákat, e megbeszélések lényeges részletei nincsenek jegyzőkönyvekbe foglalva, a reformra vonatkozó akták is — bizonyára elővigyázatosságból, a hivatali titok biztosítása érdekében — csak a kerületi főispánok eskütétele után kerültek iktatásra a kancellárián (ezért kaphatott pl. 1785. január 28-án beérkezett akta csaknem 6000-es iktatószámot, holott az aktaforgalom a kancellárián ebben az évben nem sokkal haladta meg a 15 000-et). Mégis: a rendelkezésünkre álló iratanyag alapján a megsemmisült vagy kallódó okmányok tartalma, az ezekben kifejtett uralkodói vagy kancelláriai koncepció egyaránt hűen rekonstruálható és nem tartjuk valószínűnek, hogy a hiányzó okmányok előkerülése esetében az általunk vázolt kép jelentős módosulást szenvedne. A reformtevékenységet lényegében II. Józsefnek a Magyarországon szükségessé vált reformokra vonatkozó „Gondolatok" (Gedanken) c. elhatározása, az ország alkotmányos rendszerének megváltoztatására kidolgozott „Tervezet"-e (Entwurf) és a kancelláriának a „Gondolatok"-ra — Ürményi József tanácsos tollával, válaszképpen — kidolgozott javaslata (Elaboratum) vezették be, majd az uralkodó egy legfelső elhatározása (Handbillet) indította meg, amelyet a magyar kancellária vezetőjének, gr. Eszterházy Ferencnek 1785. január 28-án küldött meg: „Kedves gróf Eszterházy! Mellékelten megküldöm önnek a Magyarországon megvalósításra kerülő változtatásokra vonatkozó fogalmazványomat, ahogy annak lépésről-lépésre történő bevezetését elgondoltam. Az önök tervezetére válaszolva ebben kifejtek néhány irányelvet is, részben azért, mert Elaboratum-uk túlságosan átfogó ahhoz, hogy teljes egészében megválaszolhassam, másrészt azért, mert a tervbe vett változtatásokat országgyűlés elé utalja. Mielőtt erről a tervezetről formálisan is meghoznám a döntést, szeretném a kérdéseket — a két alkancellár, valamint Ürményi tanácsos be206