Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

vannak a gyűlésen akkor, amikor a község úrbéres panasza állandóan napirenden van). Keveseket hevíthetett a közügyek iránti érdeklődés, jóval több résztvevőt viszont az „esemény": a társakkal való találkozás, a legújabb hírek és anekdoták megismerésének lehetősége. Érdekes, de egyben természetes is, hogy a legnagyobb dologidőben megtartott (bár általában rövid időtartamú) közgyűlések a legnépesebbek: az 1784. július 20-i generális kongregáción például a főispán, gr. Győry Ferenc (egyben a Helytartótanács tanácsosa) elnököl, de jelen van még három udvari tanácsos is (mindannyian országos szervnél tisztségviselők), részt vett a gyűlésen Fejér vármegye másodalispánja, több Bács megyei szolgabíró, és néhány baranyai tisztségviselő is (nem számítva a kebelbéli, azaz megyei nemesség „tömegeit"). Mindezt azért, mert a nevezett urak az aratási ítélkezési szünetet (vagy „nyári szabadság"-ukat) Tolna megyei birtokukon töltötték és gazdái teendőik mellett egy napot igazán tudtak szakítani arra, hogy a megyei közgyűlést felhasználva tájékozódjanak és tájékoztassanak, az országos valamint helyi híreket kicseréljék. A generális kongregáció tehát a megyei tevékenység legmagasabb fóruma, amely formailag is a megye gazdája. Nem az alispánhoz, hanem a tekintetes megye közösségéhez címezte különböző elnevezésű rendelkezéseit az uralkodó, itt publikálták a Helytartótanács általános érvényű vagy konkrét, egyedi esetre szóló rendelkezéseit (az intimatumokat) éppúgy, mint a különböző okok miatt körözött személyek adatait. A megyei közgyűléseken olvasták fel azokat a leveleket (missiles), amelyeket az országos szervek vagy más törvényhatóságok vezetői az alispán címére megküldték. A közgyűléseken kellett kihirdetni a nemesi adományleveleket, az egyes birtokosok ügyvédvallásait; itt tettek jelentést a tisztségviselők arról, hogy az előző közgyűléseken kapott ad hoc (vagy általános jellegű) megbízást hogyan hajtották végre, de ez a szerv döntött a hadsereg alakulataitól beküldött panaszok és kérelmek elintézéséről is. A megye generális kongregációja valamennyi igazgatási feladatnak mintegy 'gyűjtőmedencéje: ide fordultak segítségért a robotszolgáltatás megtagadása miatt a földesurak, de ezt keresték meg a jobbágyok is, ha földesuruk túlkapásokat követett el ellenük (például a téli hónapokra előirányzott, de igénybe nem vett robotot — az „elmaradást" — nyáron, a legnagyobb dologidőben akarta a parasztoktól behajtani). Minden panasz, kérés, a keresetek zöme a közgyűlésen hangzott el, de itt tábláztatták be a hitelezők adósuk kötelezvényeit és ezzel elsőbbséget szereztek az adósnak a megyében található vagyonára — elsősorban az ingóságokra, valamint a szerzett birtokra. Ugyancsak itt hangzottak el az egyes nemesek jogainak fenntartását szolgáló protestációk és reprótestációk, azaz: tiltakozást jelentettek be mások jogellenes — vagy annak minősített — aktusa ellen és ezzel meghosszabbították jogaik érvényesítésének lehetőségét, kizárták az elévülés befejeződését. A generális kongregáció egyben a feudális uralkodó osztály „demokratikus" fóruma is: az egész ügyintézésről tudomást szerezhetett a megye valamennyi nemese, a fentről kapott rendelkezések végrehajtásának (vagy a megyében felmerült problémák megoldásának) megvitatásában bárki részt vehetett, befolyásolhatta a közösségi akaratot tükröző norma kialakítását, annak előírá• sát, hogy a tisztségviselők az adott ügyben hogyan járjanak el. II. József igazgatási reformjának végrehajtása előtt a megyének tulajdonképpen csak egy nyilvántartása volt: a kongregációk elé került ügyeket tartották számon, azaz ezek kaptak (iktató) számot, függetlenül attól, hogy az uralkodó valamely nagy (jelentőségű rendelkezése, vagy csak egy zsellér alázatos instancia ja húzódott meg az iktatószám mögött. A jelentéseket még ekkor sem a megye illetékes 187