Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

több ezer) holdas birtokkal rendelkező köznemesség, valamint a soraikból kikerült megyei tisztségviselői gárda ilyenkor nem ért rá a közügyekkel való foglalkozásra. A szüretet és az aratást-cséplést közvetlenül megelőző, valamint követő közgyűlések viszont a többinél általában sokkal tovább tartottak: a Karok és Rendek Tolna megyei gyűlése 1784-ben történetesen három alkalommal is egy hétnél tovább tartott — június 4. és 15., szeptember 9. és 17., valamint november 22 és december 1. között. A legtöbb közgyűlés 3—4 napos, de ha az időpont „dologidőre" esik — a tekintetes megye gyakran egy nap alatt végez az aktuális feladatok megtárgyalásával. A közgyűléseken Tolna megyében — ritka kivételektől eltekintve — általában az első alispán elnökölt, részt vettek azokon a tisztségviselők (a magisztratuálisok — a megválasztott szolgabírák, adószedők, esküdtek stb.), a táblabírák (a megye birtokosnemességének — vagyona, valamint deákos és jogászi képzettsége miatt — legtekintélyesebb, politikailag hangadónak tekinthető rétege). Ott voltak a közgyűlésen a megye nemesei (közülük személyesen voksolhatott bárki, de az egy községben viszonylag nagyobb tömegben élő kisnemesek — például a dunaszentgyörgyi nemes falu — rendszerint csak egy delegátussal képviseltették magukat.) A megye nagybirtokosai személyesen ritkán vettek részt a generális kongregáció munkájában, rendszerint csak jószágigazgatójuk, tiszttartójuk vagy fiskálisuk képviselte őket. Ugyanígy vettek részt a megyei ügyek intézésében az egyházi földesurak is: a megyei jegyzőkönyvek ritkán említik meg (rendszerint csak az ünnepélyesebb kongregációk résztvevői között, pl. amikor főispáni beiktatásra került sor) a pécsi káptalan egy-egy kanonokjának nevét. A közgyűlési protokollumok általában csak a „tekintélyesebbek" nevét tüntetik fel, a kevésbé tekintélyes résztvevők csak „a többen mások" (complures alii) megjelöléssel nyernek említést. Érdekes jelenség, hogy a „szegődött" megyei tisztségviselők (az orvos, a földmérnök és a többiek) még mindig nem tisztségük, hanem nemességük jogán vettek csak részt a közgyűléseken, bár az általunk vizsgált periódusban — éppen a felvilágosult abszolutizmus tudatos építő-szervező munkája miatt — a közgyűlésen tárgyalt feladatok végrehajtása nagyon szorosan kapcsolódott az ő munkakörükhöz. A megyei közgyűléseken esetenként részt vettek a Tolnában élő, nem katolikus vallási közösségek — elsősorban a helvét, valamint ágostai felekezet — egyházi és világi vezetői is: főképpen olyankor, ha a felekezetük helyzetével összefüggő vallási-egyházi kérdés került megtárgyalásra. A generális kongregációkon reszt vevők létszáma általában hullámzott: legnagyobb a részvétel a közgyűlés megnyitásakor (a jegyzőkönyvek csak azt tüntetik fel, hogy a megnyitáskor kik vannak ott, a „távozás időpontjáról" hallgatnak.) A protokollumok hiányossága ellenére is meg lehet állapítani, hogy II. József uralkodása idején nem vettek részt „nagy tömegek" a közgyűléseken, a megyei nemesség politikával is törődő szűk rétege — elsősorban a tehetősebb birtokos nemeseik —, mintegy 40—60 ember volt csak jelen a tanácskozásokon. Nehéz lenne csaknem két évszázad távlatából megállapítani, hogy az egyes nemeseket milyen meggondolás vitte el a megyei közgyűlésre, a jegyzőkönyvek azonban azt mutatják: a tisztségviselőket nem számítva, kevés a kongregációkon a stabil ember, aki rendszeresen ott lett volna a tanácskozásokon. így nem hiszem, hogy nagyot tévedek, amikor feltételezem: a résztvevők zömét elsősorban a közvetlen érdekeltség vezethette a gyűlésterembe (ha közvetlenül őt érintő kérdéssel foglalkozott a kongregáció — így például a gyönki földesurak jóformán mindig ott 186