Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

jogi intézményévé már viszonylag korán a megyei gyűlés (congregatio) vált. Többféle megyei gyűlés volt, közülük az ún. közgyűlések (generális congregatio-k) lettek a hatalmi tevékenység legdöntőbb megyei fórumai: ezek választották meg a rendi országgyűlésre küldött követeket (utasításban írva elő feladataikat, magatartásukat, jóváhagyva vagy megtagadva a diétán követett eljárásukat); e fórumon választották meg a megyei tisztségviselőket, de a közgyűléshez fordultak azok is, akik valamilyen sérelmükre kértek orvoslást. A közgyűlésnek igen nagy szerepe volt a bíráskodás ellátásában is (megválasztotta a bírákat, vád alá helyezte a fiskális akció alá vont nemeseket, egyes ügyekben maga is bíráskodott), megszabta a törvények és rendeletek végrehajtásában követendő eljárást, röviden: valójában a közgyűlés volt a megye igazi ura.

3 A nemesi közösségek másik gyűlésformája, a partikuláris kongregáció (amely a török háborúk időszakában még a megye egy kisebb területén lakó nemesek gyűlése volt és nem hatáskörében, hanem csupán elnevezésében különbözött a közgyűléstől), a XVIII. sz. végén tulajdonképpen már csak a megyei tisztikar értekezlete, az egyes hivatali feladatok megtárgyalásának nyílt fóruma. Az itt hozott határozatok csak ideiglenes jellegűek, azokat a legközelebbi közgyűlésnek még jóvá kellett hagynia, ezen felül a partikuláris kongregáció nem módosíthatott semmilyen közgyűlési döntést sem. A megye nemesi gyűléseinek harmadik formája a bírósági gyűlés, a megyei törvényszék (sedria): eredetileg minden rendi jogokkal rendelkező fizikai vagy — képviselője útján — morális (jogi) személy részt vehetett a sedria munkájában is. A XVIII. sz.-ra azonban — bár formailag továbbra sem korlátozták az ítélkezés nyilvánosságát, a nemességet nem akadályozták meg a törvényszék ülésein való részvételben — a megyei tisztségviselők, a megválasztott (és az adott törvénykezési időszakra kijelölt) táblabírák, valamint a peres felek és a hozzájuk kapcsolódó személyek ügyévé vált a sedria tevékenységében való részvétel. Ahogy az állami tevékenységben — nem utolsó sorban a felvilágosult abszolutizmus „országszervező" munkája, reformtörekvései miatt — előtérbe kerültek az adminisztrációs feladatok, úgy vált alapvető fórummá a karok és rendek megyei gyűlése, a generális kongregáció is. II. József uralkodásának első felében Tolna megyében meglehetősen gyakran ült össze a közgyűlés: évente általában tízszer, de volt olyan periódus is — történetesen az 1784. júliusától 1785. júniusig (a kerületi főispánná és királyi biztossá kinevezett gr. Széchényi Ferenc beiktatásáig) tartó egy év alatt — amikor éppen egy tucatszor ülésezett a generális kongregáció. Mind a közgyűléseket, mind a partikuláris kongregációkat rendszerint a megye székhelyén, Szekszárdon tartották. (Elvétve fordult csak elő, hogy másutt tartottak közgyűlést — például 1783. májusában Tolnán — és az sem volt gyakori, hogy a kisgyűlések valamelyik tisztségviselő birtokán ültek össze. Ilyen partikuláris kongregációt az általam vizsgált hároméves periódusban csak hármat tartottak — 1784. márciusában és 1785. májusában Faddon, 1784. májusában pedig Bonyhá>don.) Ha a megyei közgyűlések időtartamát vizsgáljuk meg, nagyok az eltérések: általában a feladatok mennyisége és a munika jellege határozta meg az ülésszak hosszát (tehát az, hogy csupán felmerült konkrét kérdésekben, avagy általános jellegű, átfogó, nagy előkészítést és sokoldalú megvizsgálást igénylő ügyekben kellett-e a közgyűlésnek döntenie), de az időtartamra az is hatással Ivolt, hogy a közgyűlést melyik évszakban tartották meg. A megye ugyanis ritkán hívott össze közgyűlést olyankor, amikor a birtokos nemesség saját „oeconomia"-jával törődött (tehát aratás vagy szüret idején): a több száz (esetleg 185