Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183
E tanulmány egy készülő nagyobb tudományos munka viszonylag önálló része. A szűkebb pátriával szembeni morális adósságom törlesztésére törekedve azonban kötelességemnek éreztem, hogy (rövidebbre fogva a tudományos analízist és judicium-alkotást) bemutassam az 1780~as évek Tolna megyéjének színes életét is: hogyan éltek elődeink csaknem két évszázada, miképpen harcoltak az egymásnak feszülő ellentétes társadalmi erők, milyen fegyvereket forgattak ebben a harcban és főképpen — milyen eredménnyel. I. Ügyintézés Tolna megyében a II. József reformjait megelőző periódusban A feudális Magyarországban a hatalom gyakorlásának legfontosabb lokális kerete — lényegében az 1848/49-es forradalomig, illetve a polgári átalakulás tényleges végrehajtásáig — a nemesi vármegye: a hadsereget, az egyházat és a kamarai igazgatást kivéve nincsen olyan szervezet, amely centrális alárendeltségben működve — a megye nemességének közreműködése, aktív tevékenysége nélkül — biztosítani tudta volna a központi akarat érvényre juttatását. A feladatokat tekintve még világosabb a kép: néhány kamarai igazgatási feladatot nem számítva, nincsen olyan állami probléma, amelynek megoldásában a megyének ne lenne döntő szerepe. Hazánkban tehát a megye nemcsak a nemesi önkormányzat (szükségszerűen korlátozott, lokális hatáskörű) kerete, hanem az összes állami feladat végrehajtásában döntő szerepet játszó szerv. A megye veti ki és hajtja be az adókat, gondoskodik a törvények és rendeletek végrehajtásáról, bíráskodik (a nemesek pereiben éppúgy, mint a nem nemesek ügyeiben). A részletektől elvonatkoztatva úgy lehet jellemezni a „nemesi communitas" szervét, a tekintetes vármegyét, hogy a hatalom gyakorlásában — akár a jogi norma-alkotást, akár azok végrehajtását, illetve a normák megsértéséért járó szankciók kiszabását tekintjük — kulcsszerepet játszik: minden változásnak elősegítője vagy kerékkötője lehet. Ebben pedig az a döntő, hogy a hatalom megyei birtokosai mennyire ragaszkodnak élőjogaikhoz, kiváltságos helyzetükhöz, hogyan tudják az egész osztály (és ezen túl az ország) egyetemes érdekeit saját, partikuláris érdekeikkel összeegyeztetni, mennyire képes megújulni a megye, igazodni a megváltozott gazdasági, politikai és társadalmitudati körülményekhez. A megyék történelmileg alakultak ki, nagyságuk rendkívül eltérő: a XVIII. sz. végén a legnagyobbak (Bihar, Bács, Pest és Máramaros vm.) területe megközelíti vagy felül is múlja a 10 000 négyzetkilométert, a legkisebbek (Torna és Túróc vm.) nagysága csak megközelíti, vagy alig haladja meg az 1000 négyzetkilométert. Ugyanez a kép akkor is, ha a lakosság létszámát vesszük figyelembe: a kis Túróc megye lakossága nem éri el a 40 000 főt, míg Nyitra megyében csaknem 300 000 lélek él, Bihar és Pest megye lakosságának létszáma pedig a 300 000-et is meghaladja 1 . Tolna megye a XVIII. sz. végén a közepes nagyságú megyékhez tartozott: 3537 négyzetkilométernyi területén több, mint 133 000 ember élt. 2 Az egyes megyék hatalmi (ezen belül igazgatási) szervezete a történelem során nagyjából azonos módon alakult ki, a comitatus legfontosabb köz184
