Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125
„Szentséges Császári Királyi Felség, nekünk természettörvény-szerinti Legkegyelmesebb Urunk! Tifelségteknek alázatosan bejelenteni óhajtottuk, hogy a nemes Broderics András, a most elmúlt időkben a mi megkérdezésünk s hozzájárulásunk nélkül, csupán saját önfejétöl címert vésetett és használt, mint alispán (bár egyáltalában nem volt általunk alispánnak elismerve) s azzal élt a mi tudtunk nélküli önkényes, netán kártékony intézkedéseiben. Ezt a visszaélést s az esetleges belőle származó károkat és jogtalanságokat kiküszöbölni akarván, térdrehullva kérjük, méltóztassék Felséged, mint természet-szerinti kegyes Uralkodónk, vele született kegye és kegyessége folytán, tekintettel a mi eddigi s ezentúl a jövőben is hűséges szolgálatainkra, ezt az említett, Broderics által kitalált és önkényesen, jogtalanul használt, de már a használatból kivont címert, (amelyről azt sem tudjuk, hogy jelenleg hol lappang, mert megtalálni sem tudjuk) — semmisnek s érvénytelennek 7iyüvánítani, s nekünk a mellékelt, alábbi rajz szerinti új címert adni parancslevelével ne tartsa Felséged méltatlannak. Felségednek ezt a kegyét alázatos szolgálatainkkal igyekszünk meghálálni. Kérésünknek legfelsőbb jóváhagyását remélve Szentséges Felségednek örökre hűséges alázatos alattvalói: Tolna vármegye Egyetem essége. ,m2 A király eleget téve a kérésnek az 1699. évi szeptember hó 1-én kelt diplomájával, a bemutatott rajznak megfelelő, címert adományozott a megyének. 283 Ezt a pecsétet a kuruc-szabadságharc kezdetekor Broderics azzal az indokolással vitte magával Győrbe, hogy a főispáni szék üres, ezért neki kell azt megőriznie. Győrből azonban nem hozta vissza Broderics a pecsétet, amely később mégis visszakerült a megyéhez. Az 1712. novemberi közgyűlésen ugyanis a megyei rendek már köszönetüket fejezték ki a győri káptalannak a pecsét hű megőrzéséért és visszajuttatásáért. Broderics valószínű megfeledkezett a Győrben elhelyezett pecsétről, ezért második alispánságának kezdetekor újból pecsétet kért a kancelláriától, amely a pecsétről szóló diplomát 1710. március 2-án már meg is küldte a megyének, illetve Brodericsnek. 28 ' 1 Ez a pecsét természetesen csak másolata lehetett az 1699. évben adományozottnak s egészen 1836. évig latin körirattal szolgált a megyei kiadmányok hitelesítésére, mígnem V. Ferdinánd király a megye kérelmére magyar körirattal engedélyezte annak használatát. 283 Felsőbb helyekről az iratok részben postán, részben küldöncök útján érkeztek a megyéhez, ugyanígy történt a megyei felterjesztések és egyéb iratok továbbítása is. Tolna megye a törökuralom utáni postarendszerben a buda— eszéki postajárat vonalába esett. 286 Ebben a vonalban Pakson, Tolnán, Űjpalánkán, illetve Szekszárdon működött postahivatal. A postamesteri tisztséget többnyire a harmincadhivatalok vezetői nyerték el, előfordult azonban, hogy az uralkodó köznemest is nevezett ki postamesterré. Tanulmányunk időszakában Pakson Daróczy István, birtokos köznemes, Tolnán Broderics András, ottani harmincados és katonai raktári felügyelő, Szekszárdon pedig Miklevics György, újpalánkai harmincados működött mint királyi postamester. A küldemények továbbítóit, kézbesítőit, az úgynevezett „postalegényeket" a postamesterek fogadták fel és fizették. 287 A királyi postamesteri tisztség igen előkelő állás lehetett ez idő tájt. Élénken bizonyítja ezt például az, hogy amikor a török kitakaro174
