Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

területén vezető szerepet játszott és a közigazgatáson kívül katonai, gazdasági ügyekben is az alispán volt az irányító egyén.

159 Utána a legfontosabb tisztet a megyei jegyző töltötte be, aki a legállandóbb hivatalnoka lett a megyének s akit a XVII. század végétől már a megyei tisztikar rendes tagjának tekintettek. Együtt mondott le a többi tisztviselővel. Tolna megye külön határozatban mondotta ki, hogy „a jegyző is mondjon le a búcsúszéken".

160 Tekintve azonban, hogy a megye nemesei nem rendelkeztek az adminisztráció terén kellő szakmai tudással, a jegyzőt mindig újra megválasztották. Gyurekovics Péter, akit először 1698. december 16-án választottak meg a megye jegyzőjévé, ezt a tisztséget egészen 1732. évig, haláláig viselte, közben 1713—1718-ig az alispáni teendőket is ellátta.

1

'

31 Gyurekovics előbb a vasvári káptalan hites expeditora volt. Személyében a megye értékes munkaerőhöz jutott. Az ő jegyzőoégével kezdődött el valami rend az iratok kezelésében és a jegyzőkönyvek vezetésében. Külön csomóban helyezték el a közgyűlési aktákat és külön az egyes fontosabb ügyekre vonatkozó írásokat, továbbá az adókivetésekkel kapcsolatos összeírásokat. Gyurekovics betegeskedése idején Perczel József végezte a jegyzői teendőket, mint a megyében legelső vicenotárius. Majd Gyurekovics halála után Perczel lett a főjegyző.

162 A szolgabirák hatáskörébe tartozott a bíráskodás, vizsgálatok tartása, tanúkihallgatások, végrehajtások, határjárások és beiktatások. A portákat a melléjük beosztott esküdtekkel ők írták össze. Közreműködtek az adóösszeírásoknál és kivetésénél. A szolgabírák a megyei igazgatás minden ágában közreműködtek. Illetékességük tulajdonképpen csak a saját járásuk területére terjedt ki, a fő- vagy az alispán, ritkábban a közgyűlés azonban idegen járásba is küldhette őket. A járási székhelyek kialakulása után Tolna megye közgyűlése elrendelte, hogy a szolgabíráknak állandóan a járásuk területén kell lakniök.

163 Az esküdti tisztség csak a XVI. századtól kezdve állandósult a vármegyékben. Ettől az időtől kezdődően a iurati assessores = iurassores, az esküdtek már nemcsak az igazságszolgáltatás terén, hanem a közigazgatási eljárásoknál is segédkeztek a szolgabírónak. Tolna megyében az alispán mellé is választottak a XVIII. századbari egy-két esküdtet, később pedig az a gyakorlat alakult ki, hogy minden járásban működött eleinte kettő, majd szükségszerűen több esküdt is.

164 Igen fontos tisztet töltött be a megyénél az adószedő, (perceptor), akinek működéséről az adózási fejezetnél fogunk részletesebben beszámolni. A megyei komisszárius a katonai elszállásolás és ellátás igen nehéz és nagy körültekintést igénylő feladatát látta el. ő fogadta és kísérte el kijelölt szálláshelyükre a megyébe vezényelt katonai alakulatokat. Ellenőrizte a jobbágyok házába beszállásolt katonák magatartását, ami bizony nagyon sok panaszra adott okot. Éppen ezért a megye 1699-ben a beszállásolt katonák túlkapásainak lehető megakadályozására és a panaszok kivizsgálására, illetve azok gyors elintézésére minden járásba választott egy-egy komisszáriust.

165 Az 1700. évi május 17-én Pakson megejtett tisztújítás alkalmával máiállandó megyei ügyész = advocatus comitatensis = is szerepel a megválasztott megyei .tisztviselők névsorában.

166 Végül az 1732. évi tisztújítószéken — egyik legelsőként — megyei orvost is alkalmazott a vármegye.

167 152