Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

Országgyűlési követek (ablegátusok), megyei ágensek A nemességnek azt a fontos jogát, amely szerint minden nemes személyesen jelenhetett meg az országgyűlésen és ott részt vehetett a tanácskozásban és a szavazásban, az 1608. évi törvény megszüntette. Ez időtől kezdve a törvényhozásban a megyei közgyűlés által választott követek (ablegátusok) képviselték a köznemesi rendet, illetve az egyes vármegyéket, amelyeknek politikai és alkotmányjogi jelentősége ezáltal lényegesen emelkedett. A követek ugyanis kötött közgyűlési utasításokkal és előírt „pontozatokkal" indultak útnak és jelentek meg az országgyűléseken.

168 Ott csak azokban az ügyekben határozhattak, szavazhattak, amelyekre vonatkozólag megyéjüktől utasításuk, felhatalmazásuk volt. így azután törvényes lehetősége nyílt annak, hogy országos döntés tulajdonképpen jórészt már a vármegyei közgyűléseken megtörténhetett. A bécsi udvarnak azonban a török uralom és a kuruc szabadságharc megszűnte után az országgyűléseken Tolna megye kisszámú nemességének semmi ellenállásától sem kellett tartania. A neoaquistica commissio működése, az 1711. évi szatmári béke utáni esetleges birtokelkobzások lehetősége a bécsi kormányszékek kezében igen hathatós eszköznek bizonyult. Az uralkodók — főleg III. Károly — ennek ellenére mégis egyre inkább kompromisszumos megoldásokra törekedtek a nemesekkel. Az újoncállítás, a katonai kiadások összegének a megszavazása, majd a Habsburg-ház nőági örökösödésének biztosítása fejében a nemességnek mniden eddigi fontosabb jogát elismerték és megújították. A király 1711-ben általános kegyelemben részesítette a Rákóczi-szabadságharcban tevőlegesen részt vett birtokos főurakat és nemeseket. Az 1723. évi V. te. a nemesek idézés nélküli elfogatását tiltotta meg, a következő cikkely pedig az adómentességi jogát újból megerősítette. Könnyen megérthetjük ezek után, hogy az előjogai dolgában teljesen kielégített nemességtől várható volt az elérni kívánt ellenszolgáltatás. Vizsgáljuk a továbbiakban azt, hogy e téren mi volt a tényleges helyzet Tolna megyében. Hogyan kapcsolódott bele a XVIII. század első évtizedeiben a megye nemessége az országgyűlések munkájába. Kik voltak a megye országgyűlési küldöttei, azok milyen utasításokat kaptak. Miről és miként szóltak a követek országgyűlési beszámolói. Az 1702. évben tartott, úgynevezett „labanc országgyűlés" után első ízben Eszterházy Pál nádor a Bécsből 1709. szeptember 29-én kelt leiratában arról értesítette a megyét, hogy a király 1710. január 7-ére Pozsonyba hívta egybe az országgyűlést. „Rekviráljuk (megkeressük) Kegyelmeteket arra nézve, hogy a megírt Terminusra és Helyre a maga Ablegátusait megválasztani és elküldeni el ne mulasszák." A levél hátlapján csupán csak az a feljegyzés olvasható, hogy a válasz október 23-án elküldetett. A követek nevét nem jegyezték fel.

169 A következő meghívást a nádor 1711. október 8-án küldte le a megyének. Felkérte, hogy „a közelítő Hybernális Contributiónak leendő Repartitiójára nézve (téli katonai adó kivetése) a megye két követének a nevét jelentse be". A hátiraton a megye ezúttal sem tüntette fel a küldöttek nevét.

170 1712. május 22-én III. Károly király koronázási ünnepélyes országgyűlésén Száraz György, a megye bécsi ágense, egyben Tolna megyei nemes, képviselte a vármegyét. Az 1714. évi augusztus 12-én tartott generális congregation a következő, szeptember hónap 8-án Pozsonyban, a királyné koronázása és 153