Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

kosságot és a nemességet a közgyűlés színe előtt bemutatott nemesi adománylevéllel, vagy esetleg más hiteltérdemlő oklevéllel kellett igazolni. Ebben az időszakban Tolna megye közgyűlésének tagjai voltak az egyháziak közül: a bátai, a cikádori = bátaszéki, a földvári és a szekszárdi apát, továbbá a tolnai prépost és a pécsi káptalan kijelölt tagja.

93 a világi főurak, a mágnások közül pedig az Amadé, az Apponyi, a Batthyány, az Eszterházy, a Viczay — az idegen származású, újabbak közül a Mercy, a Styrum Limburg, a Wallis és a Zinzendorf családok leszármazottai.

94 A köznemesek közül közgyűlési tagsággal bírtak az 1727. évi nemesi regesztrum szerint, mint minden kétséget kizárólag birtokkal rendelkező nemesek: Czompó István, Dalmata János és Ferenc, Daróczy Ferenc és testvére Zsigmond, Antal és István, Dávid László, Friebeisz Ferenc, Gáli Gábor, Geöcze Gábor, Gyurekovics Péter, Jékey András, Kőszeghy Mihály, Kun Ferenc és János, Monaszterli János és József, Petrovszky József és végül Priletzky István, összesen 14-en, akik a nemességüket bemutatott ármálisukkal igazolták: Egry László, Ferenczffy János, Herczegh Márton, Horváth János, Kovács Mihály, Lévay Sámuel, Mészáros Ferenc, Miser Károly, Nagy Pál, Nemis Márton, Réghi György, Seress Mihály, Szebényi István, Ádám és László, Torba György, Tóth János, Mihály és György, — 15-eri, akik nemességüket tanúságlevéllel vagy vizsgálat alapján igazolták: Boda Zsigmond, Büki János, Dancs György, Demeter János, Erkényi Ferenc és János, Furdics Miklós, Gergely, György és Ferenc, Goda György, Jankó Ferenc, Kostyán András, Kosztolányi Péter, Makay István, Mészöly István, Miklesich György, Nemes István és János, Nemes Mihály, Sellyei István, Simonsits István, Szily György, Tiborcz Pál és Veres István — 21-en. Minden kétséget kizárólag birtokos nemes család 14 ármálista ;

: 15. egyéb 21 összesen: 50 volt.

95 A kimutatás megjegyzése szerint „voltak azonban még sokan mások, akik nemességüket a közgyűlés előtt még nem bizonyították".

96 A politikai és gazdasági vezető szerep a megyei gyűléseken szinte magától értetődően az egyházi és világi földbirtokosaké volt. A király által kinevezett katolikus főpapok természetes, hogy odaadó hívei voltak a katolikus Habsburg-háznak, annál is inkább, mivel a saját püspökük volt egyben a megye főispánja is. Az egy-két magyar arisztokrata főúr is lojális kiszolgálója volt az udvarnak. Az idegen nemzetiségű Mercy, Styrum-Limburg, Wallis és Zinzendorf grófok, akik hadi és politikai szolgálataik, részben elmaradt zsoldjuk fejében kapták a birtokaikat az osztrák császártól, feltétel nélkül teljesítették az ajándékozó kívánságait. Ezek az egyházi és világi főurak a közgyűléseken személyesen ritkán jelentek meg, legtöbb esetben megbízott prefektusukká} vagy tiszttartójukkal képviseltették magukat. Ha a kiküldött állandó alkalmazott volt, akkor külön megbízólevél nélkül is megjelenhetett a gyűlésen. Ellenkező esetben megbízóiéi