Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

levelet követeltek meg a követtől (littera credentionalis). Egyszerű levél (littera missilis) is megfelelt, ha az illető küldött ismert személy volt.

97 A köznemesség soraiban legfelül az arisztokratákhoz közelálló birtokos nemesek a ,,bene possessionati" voltak. Az ármális, a kisebb birtokkal rendelkező, vagy éppen jobbágytelken élő, a paraszttól csupán csak személyi kiváltságaiban különböző ,,bocskoros" nemeseknek jóformán semmi beleszólásuk sem volt a megye ügyeinek az intézésébe. A közgyűlési jegyzőkönyvekben rendszerint csak az egyházi és világi főurak, a nagyobb birtokkal rendelkező, tekintélyes nemesek vagy kiküldötteik és a megyei tisztségviselők nevét jegyezték fel. A többi résztvevőről csupán úgy emlékeztek meg, hogy „résztvettek még sokan mások". Az egytelkes nemesek, a curiális községek, mint Dunaszentgyörgy, egy-két követtel képviseltethették magukat a gyűléseken. Követeik szavazati joga azonban kétséges volt, mivel ebben az időszakban a legtöbb megye már kihangsúlyozta, hogy szavazati jog csak a birtokos nemeseket illeti meg. Birtokos nemesnek pedig csak azt tekintették, akinek jobbágyai is voltak.

98 A gyűlésen egyébként a helységek bírái vagy kiküldöttei is megjelenhettek, ha a falujuknak valami ügye került tárgyalásra. Tolna megye még 1754-ben is csak annyiban korlátozta a községek kiküldötteinek a megyei gyűléseken való megjelenését, hogy falunként legfeljebb egy ember képviselhette az illető helységet. A kiküldötteknek természetesen sem tanácskozási, sem szavazati joguk nem volt, csupán ha felszólították őket, adhatták elő a falu kérését, vagy esetleg sérelmének a bej eléntését.

!,!) Ezek a közgyűlések általában sohasem voltak valami népes gyülekezetek. A megjelentek csekély számából arra kell következtetnünk, hogy még a legnagyobb érdeklődésre számot tartó főispáni beiktatások és a megyei tisztújítószékek alkalmával is igen csekély volt a résztvevők száma. így például az 1732. szeptember 15-i általános tisztújításon a következő közgyűlési tagokat sorolja fel a jegyzőkönyv: elnök, Petrovszky József, Baranya megye alispánja, eszéki kerületi hadikomisszárius, mint Nesselrode Vilmos, püspök-főispán teljhatalmú megbízottja. Daróczy Ferenc alispán, Nagy Gáspár Eszterházy Antal, Bossány György Mercy gróf tábornagy prefektusa, Pincés Imre Trautzon szekszárdi apát küldötte, Szalay Mihály, Wallis gróf, Friebaisz Ferenc Mednyánszky báró, Queck Krisztián Styrum gróf, Fürszt Kristóf Batthyány grófné, Dávid László Schilson báró prefektusa, Magyary Péter, Kiss Sándor, Székelyi István, Kajdacsy Zsigmond és Iván, földbirtokos nemesek, Daróczy Zsigmond, Kőszeghy Mihály, Prileczky István főszolgabírák, Keszey Ferenc, Gindl ispánja, az esküdtek és még sokan mások. A tisztviselők választása alkalmával mindössze 22 szavazatot számláltak össze.

100 Ebből a jegyzőkönyvi felsorolásból következtethetünk arra, hogy a közgyűléseken legtöbbször az elnökön és a megyei tisztviselőkön kívül az uradalmi provizorok, tiszttartók és még kevesebb számú birtokos nemes jelent meg, pedig a megjelenés a tagok részéről kötelező volt. Ennek ellenére több megyében oly sok volt a távolmaradók száma, hogy az igazolatlanul meg nem jelentekkel szemben pénzbírságot kellett alkalmazni. Ilyen bírságolásnak Tolna megyében nincs nyoma. Ellenben előfordult több alkalommal is, hogy a gyűlésről távolmaradt tisztviselőket az alispán komolyan figyelmeztette kötelességeikre és sokszor szigorúan meg is intette őket. Rangkérdésben, vagyis abban, hogy kinek-kinek rangjához illő helyet jelöljenek ki a közgyűlési teremben, sok vitás kérdés került hivatalos vagy 142