Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

feliratot, a rendeltetésszerűen nem működő kocsmában berendezték a párt­helyiséget és mindjárt gondoskodtak a testvérpárt, a szociáldemokrata párt megszervezéséről is. Igyekeztek minden helyi problémát megoldani, az ott tar­tózkodó és átvonuló csapatok parancsnokságával állandó érintkezésben voltak. A kezdeti nehézségek megoldására, illetve ezek szemléltetésére szolgáljon Ta­kács elvtársnak egy szinte anekdotaszerű elbeszélése: Hazaérkezése előtti napon szabadult fel Értény. Űgy látta, hogy a község lakossága meglehetősen izgatott állapotban van a harctéri események miatt és általában nyugtalannak látta a közhangulatot. A község lakossága katolikus volt és az emberekben rossz benyomást keltett, hogy a bevonuló katonaság — esetleges kémtevékenység miatt — a harangozást megtiltotta. Érezte, hogy a köznyugalmat szolgálja, ha lehetővé teszi a pap működését, temetni is kellett. Elment tehát a plébánoshoz és annak legnagyobb megrökönyödésére előadta kívánságát: harangoztasson és misézzen. A plébános arra hivatkozott, hogy a szovjetek megtiltották a harangozást. Takács elvtárs meggyőzte, hogy a plébá­nos csak nyugodtan készüljön fel a misézésre, nem baj, ha nincs aki haran­gozzon, majd ő, Takács György fog harangozni. így is történt, felment a torony­ba, meghúzta a harangot és az utca benépesült, az emberek meglepődve vonul­tak fel a templomba és ez nagy megnyugvást keltett. Takács elvtárs elmondta ténykedését a szovjet parancsnoknak, aki nagyon helyeselte fellépését. Ettől kezdve a helyén maradt plébános a kommunista párt javaslatai alapán cse­lekedett. 20 Van egy olyan momentum az értényi párt szervezésében és működésében, amely mint látni fogjuk, nem egyedülálló. Olyan önként indult pártszervezé­sekre jellemző, ahol harci tapasztalattal rendelkező, kellő ideológiai alappal bíró öntudatos kommunisták irányították a szervezkedést. Ez nem más, mint a többi szervezetekkel való kapcsolatfelvételre tudatos törekvés. Takács Györgynek Spa­nyolországban is, itthon is harcos- és internált társa volt Miklós István Ozoráról. Mindkettőjük családja mögött az 1905-ös aratósztrájkig visszanyúló forradalmi hagyomány élt. Még a hadicselekmények időszaka alatt Takács György valakitől meghallotta, hogy Miklós István visszatért Ozorára és ott szovjetekkel együtt látták, sőt fegyvert is viselt. Takács György ennek nagyon megörült, mert Ér­tényben szovjet katonák állandóan nem tartózkodtak, összeköttetése senkivel nem volt. Ügy vélte, kötelessége Ozorán Miklós Istvánt felkeresni. Gyalog neki­indult. Ozora akkor arcvonalba esett és így három ellenőrző állomáson, illetve őrláncon kellett keresztülmennie. A harmadiknál, Ozora határában feltartóztat­ták, kémnek tartották és csak azzal tudta magát igazolni, hogy ismerte a mun­kásmozgalmi dalokat és a neki mutatott fényképen szereplőket: Dimitrovot, Sztálint, Vorosilovot felismerte és tudott is életükről beszélni. így sikerült be­jutnia Ozorára, Miklós Istvánnal találkozni. Egy ottani szovjet alezredes, ami­kor megtudta, hogy mi járatban van, külön foglalkozott vele. Vázolta a harctéri helyzetet és őtőle hallotta Takács György a koalíciós kormányzás alapelveit és kapott kioktatást további teendőire. Ez a kapcsolatfelvétel igen fontos volt és később konkrét eredménye is megmutatkozott, elsősorban a földosztás gyors és határozott végrehajtásában. 21 Ozorán is hasonló körülmények között alakították meg a mintegy 20 főt kitevő illegális kommunisták a felszabadulás utáni napon a pártszervezetet. Itt az átvonuló előőrsök nem álltak meg és az első nagyobb, de szintén átvonuló csapat nem tűrte meg, hogy a lakosság az utcán tartózkodjék. A kommunisták már erre a napra, 4-re saját felfegyverzésük érdekében bevonták a magánkézben 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom