Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

internacionalista illegalitásban tevékenykedett, összefogva a kommunista érzelmű embereket. Éppen ezekre ütött le legelőször az új belügyminiszter rendelete és küldte őket internáló táborba, helyezte rendőri felügyelet alá. A Szociáldemokrata Pártnak megyei szervezete nem volt. Bár lényeges tagsággal rendelkezett, a kisebb központok közvetlenül Pécshez tartoztak és így megyei akciót aligha lehetett részükről kimutatni. Tagságuk nagyrésze a máza-szászvári bányákból került ki, ezek politikai tevékenysége a pécsi bányászegység akcióival függött össze. Jelentős volt a Kisgazdapárt tábora, s tudjuk azt, hogy megyei vezetői dr. Dulin Jenő, Taksonyi János stb. később a Kisgazdapárt balszárnyához tartoztak. Bárd Flórián azonban helyesen állapította meg, hogy a kisgazdapárti tömegek politikai tevékenysége nem volt állandó jellegű, csupán a választások idején nyilvánult meg.

20 Még részletesebb képet adott a kisgazdapárti viszonyokról Asztalos Imre, aki a Dulin Jenő főszerkesztése alatt álló megyei pártlapnak, a Tolna megyei Hírlapnak felelős szerkesztője volt. Az általa festett és nagyon reálisnak látszó kép a következő: „A kisgazdapárt a megszállás előtti időben megyei viszonylatban szorosan együttműködött a legitimista érzelmű lakossággal, amit bizonyít az a körülmény is, hogy a nagybirtokos osztály képviselői is vezető szerepet vittek a megyei pártvezetőségben. Tény az, hogy határozottan állást foglalt a hivatalos (kormánypárti) pártpolitikával szemben, főleg várospolitikai vonalon ... A kisgazdapárt megyei szervezetei erősek voltak, főleg Sárköz és a tamási járás volt e vonatkozásban számottevő. A párttagság 80 százaléka valóban dolgozó paraszt volt, a vagyoni megosztás vonatkozásában ide számíthatók a földbirtokos osztály képviselői is. A falusi értelmiség (ügyvédek, gyógyszerészek, több községben a jegyzők is) a párthoz tartoztak. A taglétszám (tagdíjat véve alapul) 7—8 ezer fő volt. Főleg községi, vagy országos választások idején mozdult meg a lakosság, egyébként elég passzív volt. A megyei vezetők közül elsősorban Klein Antal (birítói) és Dulin Jenő voltak a baloldali eszmék képviselői. Tolnában a párton belüli jobboldali irányzat nem igen volt észlelhető.

21 A volksbundistáktól és a kifejezetten németbarátoktól eltekintve a kormányt támogató pártok, valamint a nyilaspárt tevékenységéről részletes adataink nem állnak rendelkezésre. Tény az, hogy a kormánypárt és kisgazdapártiak között főleg Szekszárdon, a szekszárdi járásban és völgységi járásban igen éles harcok voltak a képviselőválasztások idején. Ebben a vonatkozásban a Kisgazdapárt tevékenysége kimutatható volt. Igyekezett paraszti tömegeivel megakadályozni a kormánypárti jelöltek bejutását. A független legitimisták is támaszkodtak ezekre a tömegekre és így volt hosszú időn keresztül Makray prépost képviselő, így került a közismerten náciellenes Perczel Béla, valamint Klein Antal is mandátumhoz. Az is tény viszont, hogy Dombóvárt egyidőben Rajnis Ferenc képviselte az országgyűlésben és volt amikor a tamási járásban nyilas képviselő jutott mandátumhoz. Mindezek azonban csak a politikai élet kevertségét bizonyítják és éppen a korábban kifejtettek következményei. Aktívan ható politikai tényező a német bevonuláskor a megyében nem működött, ezt a szervezési tevékenységet a németek által előidézett események és azok következményeit töltötték be. Ennek a meglehetősen negatív képet mutató politikai jellegű felmérésnek tanulsága után, most röviden azt tartom szükségesnek megvizsgálni, hogy 8o