Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
tásokat még a nyugatiaktól sem fogadták el és nem valósították meg. így a magyar hadvezetőség éléről nem távolították el a németbarát tiszteket. Azt a követelést sem teljesítették, hogy az ország egy német inváziónak álljon ellen, jóllehet, már 1913 szeptemberétől a kormánynak tudomása volt a német megszállási tervről és ennek elhárítására semmiféle katonai előkészületet nem tett. Következménye csak az lehetett, amely a március 15-én átadott Hitlermeghíváskor megmutatkozott, elfogadása, vagy elutasítása körül kibontakozott, Klessheimben vereséget szenvedett és utána a budai Várban német politikai győzelmet eredményezett. Egyet kell érteni azzal az értékeléssel, hogy 1944. március 13-án máivalóban a német inváziót nem lehetett megakadályozni. Az ellenállás véres következményekkel, bár kétségtelenül hatalmas erkölcsi és politikai sikerrel járt volna, de változást aligha hozhatott. A Hitler-meghívás elfogadása megbocsáthatatlanul nagy vétek volt, az egész országot félrevezette és ezt a németek és magyar segítőik ki is használták. Jogosan hivatkozhattak a 18-ról 19-re virradó éjszaka a magyar honvédség pirosnadrágos tábornokai arra, hogy a „legfelsőbb hadúr" és a vezérkari főnök országon kívül vannak és dönteni nem mernek. Meg kell jegyezni, hogy Náday vezérezredes egyedül vetette fel az ellenállás gondolatának lehetőségét. Tőlük függetlenül vidéken két hadtestparancsnok, Farkas Ferenc és Veres Lajos elhatározták a 6. és 9. hadtestek mozgósítását és a 3. hadtest parancsnokát, Vattay Antal altábornagyot is felszólították a csatlakozásra. Mind a négy tábornok akcióját Szombathelyi tiltó távirata hiúsította meg." s Még így is történt fegyveres összetűzés: Az újvidéki helyőrséghez nem érkezett meg a Szombathelyi-féle parancs. Ellenálltak és lefegyverzésre került sor. Sopronban, Győrött, Székesfehérváron, a budaőrsi repülőtéren és több kisebb helyen szintén voltak ellenállási kísérletek. 1 " Ha tehát az első jelzéseket hónapokkal korábban a kormány és a vezérkar tudomásul veszi és kötelességszerűen a várható támadásra felkészül. az ellenállás eredményes lehetett volna. Enélkül azonban a pillanatnyilag előállt szituációban a két szemben álló fél csapatai létszámban megegyeztek, felszereltség tekintetében a németek messzi felülmúlták a magyar hadseregét. A harc felvétele alig kétséges eredményeket jelentett volna. 120 Mégis ha a kormányzó itthon van, és a „legfelsőbb hadúr" hadparanccsal ezt a rosszul felszerelt, de erre előkészített haderőt szembe fordította volna a megszállókkal, az otthonukért küzdő katonák a polgári lakosságban felbecsülhetetlen támogatást kaphattak volna. Politikai döntések meghozatala miatt is helytelen volt Horthynak Klessheimbe menni. Ottlétét rekiámszerűen a beleegyezés és az egyetértés kifejezésének tüntethették fel. Ha a kormányzó a Várban lévő dolgozószobájában fogadja a német fegyverek által behozott helytartót, Veesenmayert, kedvezőbb pozícióból tárgyalhatott volna. Mindazt amit leírtunk 1944. március 19-ével kapcsolatban, Horthy és Kállay teljes politikai csődjének nevezhetjük. A bekövetkezett eseményekért a történelmi felelősség őket terheli, mert őróluk feltételezhetjük, hogy valóban nem akarták a német megszállást. Ilyen feltételezésünk Csatayról, Szombathelyiről, Sztójayról nem lehet. Joggal tehetjük fel tehát a kérdést. Horthy és Kállay miért cselekedtek így? 7')
