Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

minisztertanácsban beszámolt, hogy a magyar hadsereggel szemben gyülekeznek az oroszok. Megnyugtatásul közölte: „németek is jöttek ide és ígértek nagyobb tartalékokat is... a németek biztosan bíznak a győzelemben."

11

'' 1943. február 9-i minisztertanácson viszont katonás és férfias őszinteséggel számolt be a voronyezsi vereségről és annak következményeiről és az orosz haderő hatalmas erejéről.

113 Tudjuk róla azt is, hogy végtelenül humánus gondolkodású volt és amikor 1943 elején Szombathelyin keresztül a németek három magyar hadosztály bevetését kérték a Balkánon, Szombathelyi előzetes és jogtalan ígérete ellenére, a minisztertanács előtt a kérést megbuktatta.

m Az ő véleményét tehát nemcsak mint egy idős tábornokét, hanem mint felelős vezetőét is el kell fogadnunk Sztójayról. Még egy megnyilatkozás az új magyar miniszterelnökről, mégpedig magától Ribbentrop német külügyminisztertől. Amikor a nürnbergi perben a magyar megszállásról, illetve a klessheimi tárgyalásokról vallott, elismerte, hogy Horthy először ellenszegülő magatartása igen felháborította Hitlert. „És ebben a helyzetben, úgy emlékszem, (Hitler) nagyon örült, hogy egy olyan ember volt ott, aki igazi közvetítő volt. Ez az úr Sztójay úr volt... ö elment Horthyhoz és beszélt velük. Ö jó ember volt. Elment és beszélt vele és így Horthy ismét meglátogatta a Führert és elintézték vele egymásközt az egészet."

1

" Ennek a Ribbentrop szerint ,,jó embernek" kezébe került 1944. március 22-én az ország kormányzása. A nagyközönség számára a színfalak mögül jött. Félig tábornok, félig diplomata. Sem parlamenti, sem felsőházi tag nem volt, névtelennek számított az országban és a Horthyban hívők úgy vélték, az adott nehéz helyzetben egy hozzá hű katonát állított maga mellé. Ezzel a tábornok-diplomata miniszterelnökkel a kormányzó a hivatalnok jelleget éppen fordítva valósította meg, mint ahogy eredetileg helyesen tervezte: az országban értették félre Sztójay kinevezését. Ettől a naptól kezdve a magyar államapparátus, a magyar közigazgatás Sztójay és társai kezébe került. Rendeletek, intézkedések hosszú sora jelent meg, melyeket a nyilas és imrédysta berkekben már előre megszövegeztek, természetesen német súgásra. Ezek a rendeletek, katonai parancsok halált, nyomort, szenvedést, pusztulást hoztak az országra, értelem és cél nélkül, sőt idegen érdekek szolgálatában. Addig, míg a nyugatiakkal folyó fegyverletételi tárgyalások a Vár titkai maradtak, amíg a német támadás csak a legfelsőbb vezetők által sem hitt lehetőségnek látszott. Amíg Klessheimben, majd Budán folytak a tárgyalások és alkudozások, addig ezek az események az országos történetírás, az országos történelem eseményei lettek. Ahogy a Sztójay-kormány esküjét letette, ahogy a német fegyverekkel bársonyszékeiket az új miniszterek elfoglalták és intézkedni kezdtek, több mint tízmillió magyar egyéni történetét, szomorú történetét határozták meg. Ezek az intézkedések az ország minden lakosát érintették és ezeknek megyei hatásait tűzte ki célul feltárni ez a tanulmány, összegezésül, 1944. március 19. történelmi fordulópontjával kapcsolatban a következőket állapíthatjuk meg: A Kállay-kormány nyugatra támaszkodó kiugrási tervei végső eredményeiben nem segítették elő a háború gyors befejezését, az országnak és népének megkímélését a háború borzalmaitól. A kiugrást célzó manőver is kétarcú volt. A tárgyalásokat minden áron igyekeztek folytatni, azonban a tárgyalások során kapott tanácsokat, útmuta78