Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

közül Beményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, a németek régi beépített embere; Száz Lajos iparügyi miniszter, szintén németbarát, sőt később Szálasi minisztere; valamint az általunk már ismert Csatay vezérezredes maradt meg. A kormánypárthoz tartozott Jurcsek Béla és Antal István, az előbbi közellátási, az utóbbi kultuszminiszter lett. Az Imrédy-párt adta Rátz Jenő szkv. vezérezredes, volt honvédelmi miniszter személyében a miniszterelnök-helyettest, Jaross Andor belügyminiszter lett és ugyanezt a pártot képviselte Kunder Antal kereskedelmi miniszter is. A külügyminiszteri tárcát Sztójay magának tartotta fenn.

110 Ennek a kormánynak a kinevezése és a németek részéről történt elfogadása, ha egy puszta kormányválságról lett volna szó, valóban félúton történt megállapodásnak tekinthető lenne. Valójában természetesen nem volt az. Elsősorban 24 éves „országlása" során, Horthy először nevezett ki olyan kormányt, amelyet nem akart kinevezni. Ez nem személyes ügy volt e kritikus időszakban, hanem az állam szuverenitásának megsértése, mely a kormányzói jogkör törvénybe iktatott keretein fegyveres erőszakkal, fenyegetéssel és kényszerrel hatolt keresztül. Horthy személyes döntése csak két vonatkozásban érvényesült: Sztójay lett a miniszterelnök és Csatay megmaradt honvédelmi miniszternek. Arra, hogy a kormány két régi tagját mennyire nem tartotta Horthy megbízhatónak, illetve tudta róluk náci beállítottságukat, sokkal későbbi esemény utal. Az október 15-i kiugrást megelőző, úgynevezett csökkentett létszámú minisztertanácsra Reményi-Schnellert nem hívta meg.

111 Az Imrédy-párt tagjainak tömeges bevonulása sem történt Horthy akarata szerint. Azt tudhatta, a németek közölték is, és valóban meg is történt, Imrédyt is be kell fogadnia a kormányba. Vele szemben pedig hatalmi okokból hosszú esztendők óta erős ellenszenvvel viseltetett.

112 Mégis a kormányzó egy célt elért. Nem azt a kormányt nevezte ki, amelyet a megszállók akartak és a tárgyalások elhúzásával — sajnos későn — az országra kényszerített hírzárlat miatti hallgatásával, a tömegeknek kihangsúlyozta a megszállás igazi jellegét. Hogy ennek volt hatása, azt megyei következményeiben is fogjuk látni. A németek teljes sikert értek el: a kormányzó visszatérve hazájába helyén maradt, ez egymagában véve is számukra lényeges volt. Leváltotta a Kállay-kormányt, ez céljuk volt. Ezzel együtt lehetővé tette, hogy már másnap, 20-án reggel, ennek az utolsó előtti törvényes magyar kormánynak nem tetsző tagjait a Gestapo letartóztassa. Egyetlen olyan személy nem került a kormányba, akivel szemben a németeknek fenntartásuk lett volna, és végül, de nem utolsó sorban Sztójay Döme lett a miniszterelnök. És itt még egyszer térjünk vissza az ő személyéhez. Hallgassuk meg mit írt róla egykori bajtársa, tábornoktársa: vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmos szkv. vezérezredes, volt honvédelmi miniszter: „Egy heti vajúdás után végre megszületett a Sztójay-kormány. Magyarország legszerencsétlenebb kabinetje, az orszá.g sírásója. E kormány kinevezése nagy hiba volt. Elsősorban Sztójay nem volt alkalmas arra, hogy ilyen nehéz és súlyos időkben az ország kormányát vezesse. Közismerten német beállítottsága, politikai tudatlansága, valamint a Berlinben magába szívott teljes elfogultság kiszolgáltatta azoknak a politikusoknak, akik Imrédy irányítására bízták magukat és egyáltalán nem idegenkedtek attól, hogy Horthyt a hatalomról letaszítva, az országot Szálasi kezére játszák."

m Ezt a véleményt az a Nagy Vilmos vezérezredes írta, aki 1942. szeptember 24-től 1943. június 12-ig honvédelmi miniszter volt. 1943. január 7-én a 7 7