Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

felkészítették a találkozásra. Annak ellenére, hogy a jelzett felderítő tiszt megjelent Kérynél és megnyilatkozásai világossá tették a közeli megszállás tényét, az ország vezetői ismét semmiféle intézkedést nem tettek.

39 Ujabb bejelentés kellett érkezzen ahhoz, hogy a vezérkar érdeklődést mutasson az ország határain történő hadmozdulatok iránt. 1944. március 13-án Bajnóczy vezérezredes, a vezérkari főnök helyettese;, magához kérette Fütterer vezérőrnagy, német légügyi attasét. Közölte vele, tudomást szerzett arról, hogy Bécs környékén napi 40—50 vasúti szállítmány német katonaság rakodik ki. A tisztek a vasúti tisztviselőknek azt mondták, hogy e csapatok rendeltetése Magyarország megszállása. A légügyi attasé a OKW (a német hadsereg főparancsnoksága) utasítását kérte ki. Következő nap azt a választ adta, hogy csupán egy páncélos hadosztály érkezéséről van szó. Utasítást kapott egyben a német attasé, hogy tiltakozzon a kérdés provokatív jellege miatt. Kérte, állapítsa meg a vezérkari főnök, hogy német tisztek miképp kerülhettek magyar vasúti tisztviselőkkel érintkezésbe/'

0 E tiltakozásra Bajnóczy vezérezredes szabadkozni kezdett, hogy a kérdést tulajdonképpen nem a katonai körök tették fel, mert ebben az esetben nem ő kérette volna az attasét, hanem a vkf. Szombathelyi vezérezredes. „Főként a polgári hatóságok nyugtalanok és szakadatlanul felvilágosítást kérnek. Pillanatnyilag nagy fokú izgalom tapasztalható, mert a, kormányzó a legutóbbi Führerhez intézett levelére, akárcsak a vezérkari főnöknek Keltei tábornagyhoz írt levelére, nem érkezett válasz."'

1 Lehetetlen ezzel kapcsolatban rá nem mutatni Bajnóczy vezérezredes meg nem indokolható, gyáva magatartására. A polgári körök, vagyis gyakorlatilag a kormány kiszolgáltatását és a vezérkarnak a kormány magatartásával egyet nem értését domborította ki. Ezzel az óvatlan kijelentésével egyébként szájába adta a vezéri főhadiszállásnak, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak Horthy és Szombathelyi levele meg nem válaszolásának. Kézbe adta azt a horgot, amely alkalmas volt pár nap múlva arra, hogy Horthyt Németországba kicsalják. A német követség ezt a Bajnóczy-féle ügyetlen eljárást kiaknázta. Jagow követ magától a külügyminisztertől, Ghyczy Jenőtől kérte számon az érdeklődést. A külügyminiszter hasonlóan viselkedett mint a vezérkari főnök helyettese: „Kijelentette, az ügy lényegesen ártalmatlanabbnak bizonyult, mint azt a katonai hatóságok beállították... A magyar kormány korántsem gondol olyan lehetőségre, amiről a híresztelés tudni vél."'''

1 Mindez teljesen igazolható lett volna akkor, hogyha a magyar kormánynak és hadvezetésnek állott volna érdekében a német követet félrevezetni. A helyzet azonban éppen azért tragikus, mert fordított volt. Egy héttel azelőtt, hogy a vezérkari főnök helyettese a magyar határ menti német hadmozdulatokról felvilágosítást kért, március 4-én Hitler már jóváhagyta azt a tervet, amely szerint a Magyarország megszállásához szükséges haderő március 12-re fel tud vonulni.'

3 Március 7-én Hitler fogadta — a hadműveletek irányításával megbízott — Foertsch tábornokot, ekkor született meg a döntés, hogy 19-én, vasárnap hajtják végre a katonai akciót. 8-án Bécsben felállították a főhadiszállást. Március 12-án a vezérkari főnök helyettesének érdeklődését megelőző napon bocsájtották ki a hadműveleti parancsot, mely Budapest megtámadását négy oldalról írta elő. Elrendelték a magyar csapatok lefegyverzését és minden ellenállás letörését." Ezzel tehát Magyarország megszállásának végrehajtásához szükséges haderő felvonulása befejeződött anélkül, hogy a németeknek legkisebb gyanújuk 5 Tanulmányok Tolna megye történetéből IV. 65